Szent Ambrus
püspök írta meg mai vértanúnk, Szent Ágnes halálát, annak körülményeit. De mint
azt talán már ismerjük is, ez a tizenkét évesen kivégzett lány ember-, és
természetfeletti bátorsággal és erővel lépett az őt kivégző hóhér elé. Nem félt
a haláltól, nem félt a szenvedéstől. Így írja Szent Ambrus: „Ő még a véres
kezű hóhérok között sem fél; mozdulatlan állja a csikorgó láncok nehéz
rángatását; odatárja egész testét a dühöngő hóhér kardja elé. Még azt sem
tudja, mi a halál, de már kész elfogadni.” Hogyan lehetett egy
kisgyermeknek ennyi lelki ereje?
Egyedül úgy,
hogy teljesen Istenre hagyatkozott. Mint ahogy a legtöbb gyermek teljesen
megbízik szüleiben – ő ilyen bizalommal volt Isten iránt. Ő ezt feltétel a
nélküli bizalmat nyújtotta, Isten pedig ember-, és természetfeletti erővel
ruházta őt fel. „Mindenki sírt körülötte, csak az ő szeme volt száraz.
Mindenki csodálta, hogy életét, amelyből még alig élvezett valamit, olyan
könnyen áldozta fel, mint aki már mindent élvezett. Mindenki bámult, hogy már
az Isten mellett tanúskodhatott, pedig koránál fogva még szava sem lehetett
volna a bíróság előtt. Végül is elérte, hogy Isten ügyében hittek a szavának,
pedig ember ügyében még nem hittek volna neki. Mert ami a termeszét erejét meghaladja,
az a természet Alkotójától van.”
Van mit
tanulnunk mai szentünktől, az alig tizenkét évet élt vértanútól. Tanuluk meg
tőle az Isten iránti feltétel nélküli bizalmat – Isten pedig minden más
szükségest megad nekünk is.
