Vízkereszt
ünnepe után is még a karácsony ünnepe a fő témája és tárgya liturgiánknak,
szentmiséinknek. Ha meg szeretnénk érteni egy-egy nap lényegét, ünneplésünk
tárgyát, akkor a nap könyörgésében, a Collectában kell azt keresnünk.
Ma is egy
gyönyörű, a karácsonyhoz kapcsolódó imádságot terjesztettünk Istenünk elé –
éppenséggel latin nyelven: „Istenünk,
Fiad emberi testben jelent meg köztünk. Add, kérünk, hogy bensőleg alakítson
újjá minket Jézus, aki külsejét tekintve hasonló lett hozzánk.”
Csodálatosan használ Egyházunk efféle hasonlatokat, ellentéteket, hogy minél
jobban tudatosítsuk, megjegyezzük a lényeget. Mi ugyanis sokszor hallunk
Jézusról, s talán jobban a külső körülményeket képzeljük el egy-egy evangélium
hallatán – s ugyanúgy templomunk festményei is Jézus külsejét mutatják nekünk.
De ő éppen azért lett külsőleg hozzánk hasonló, hogy a mi bensőnket változtassa
hozzá hasonlóvá. Külsőleg ő hasonlított, hogy belsőleg mi hasonlítsunk.
Karácsony
lassan elmúló ünnepe alkosson maradandót bennünk: váljunk e mai szentmisével is
az Atyához oly gyakran, buzgón fohászkodó Jézushoz hasonlóvá.
