Szent János
írását nem könnyű megérteni, ugyanis hatalmas magasságokban szárnyal és óriási
mélységekbe hatol be – az istenismeret és istenközelség dimenziójában. Az ő
látomásai az új Jeruzsálemről, a mennyek országáról, s az ott uralkodó
Krisztusről, angyalokról, szentekről valóban szinte felfoghatatlanok.
Evangéliumának több része – úgy a mai is – annyira nehéz teológiai írás, hogy
aki nem jártas hitünk dolgaiban, aki nem ismeri alaposan a Szentírás többi
könyvét és nyelvezetét, s akiben nincs meg a kellő alázat, az egyszerűen nem
értheti meg – nem foghatja föl. Így voltak az adott csatorna emberei is. Amit
nem értettek, ami puszta emberi szemmel értelmetlennek látszott, arra azt
mondták: bolondság, halucináció, értelmetlenség. Hogy Szent János megzavarodott
– azért beszélt látomásairól. Mi azonban tudjuk, és hitünkkel megvalljuk: ő
volt az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki még a többi apostolnál is
közelebb volt Jézushoz – úgy életében, halálában és feltámadásában. Szent János
apostol és evangelista írásai hatolnak bele a legmélyebben Isten titkába – az
embernek felfoghatatlan végtelenségébe.
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt,
és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle
semmi sem lett, ami lett.” Másnak lehet, értelmetlenség, de nekünk a
legnagyobb tanítások egyike. Az Ige maga Krisztus, akinek nincs kezdete, aki
nem született, hanem mindig volt, van és lesz – ő maga a végtelen. Isten volt
az Ige, mivel Jézus maga az Isten, a második Isteni Személy. Igaz, a teremtést
mi emberek, korlátozott felfogással az Atyaistennek tulajdonítjuk, valójában
azonban soha egyik Isteni Személy sem cselekszik egyedül – amit az Atya tesz,
azt a Fiúval és a Szentlélekkel teljes egységben teszi. Ezért írja Szent János,
hogy Jézus nélkül semmi sem lett. Ezt valljuk vasárnaponta a Hiszekegyben: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten
az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.
Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett.”
S folytathatnánk a végtelenségig e fenséges és mélységes szavaknak elemzését,
értelmezését, megfejtését.
Számunkra
azonban az a fontos, hogy hitünk titkait igyekezzünk minél mélyebben megismerni,
s ha kell, kellőképpen meg is tudjunk alázkodni azon tanítások, írások, isteni
szavak előtt, melyeket nem vagyunk képesek azonnal megérteni, felfogni. Kérjük
az örök Bölcsességet, végtelen Istenünket, hogy hitünk területén is mindig adja
meg nekünk az éppen szükségest: vagy a megértés szent lelkét, vagy az alázat nagy
erényét.
