2014. január 30., csütörtök

Sőt, ráadást is adnak hozzá /Mk 4,21-25/

Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is” – hallottuk az imént. Krisztus tehát azt mondja nekünk, ha nagylelkűek vagyunk vele, ő is nagylelkű lesz velünk. Még ha csak keveset adunk is neki, Ő sokkal többet ad vissza. A szentek egyre többet és többet adnak életükből Krisztusnak, feláldozva saját kedvteléseiket, szórakozásaikat vagy hobbijukat, hogy minél több idejük jusson arra, amit Ő kér tőlük. S így még a nehézségek is szinte örömmé válnak. Azért is, mert azt a hivatást teljesítik, amire Isten teremtette őket, másrészt pedig azért, mert Isten hűséges ígéretéhez, és cserébe még nagyobb jutalmat ad nekik. /RC elmélkedés nyomán/

Legyünk mindenben bőkezűek Istennel szemben, s nagyon hamar megtapasztaljuk: amilyen mértékkel mérünk, olyan mértékkel mér majd ő nekünk is. Sőt, ráadást is ad hozzá.

2014. január 28., kedd

Aquinói Szent Tamás

Aquinói Szent Tamás, mai ünnepeltünk az Egyház egyik legkiválóbb, legnagyobb szentje – ami az Istenről szóló tant, a teológiát illeti. Azt írja életrajza is, hogy ő volt „a középkor legtudósabb teológusa”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy filozófiai és teológiai tanítása mindmáig elnyűhetetlen, megkerülhetetlen és pontos irányadó.

Mégsem csak kiváló tudásáért ünnepeljük ma őt. Hanem azért, mert szent volt, mert szentül élt. Csodálatosan érvényesek rá a Szentírás szavai: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.” Aquinói Szent Tamásban azonban ott volt a szeretet Isten és az emberek iránt. Ezért ünnepeljük, ezért kövessük őt!

2014. január 27., hétfő

Nem nyer bocsánatot? /Mk 3,22-30/

Jól tudjuk, hogy az ember minden bűnére bocsánatot nyerhet, ha valóban megbánja azt, eltávolítja életébel a bűn közvetlen közelségét és felindítja magában a jószándékot, hogy többé nem akar abba visszaesni. Éppen ezért Jézus mai szavai komolyan nyomaszthatnak minket, hiszen ma olyan dolgot mond, hogy van olyan bűn, mely „soha nem nyer bocsánatot.
Tudni kell azonban, hogy itt nem egy bűn végzetes, megmásíthatatlan következményéről beszél Urunk, hanem arról, hogy ha valaki tudatosan szembeszáll Isten Lelkével, az Igazsággal, s így nem ismeri be saját hibáját, bűneit, az azért nem nyer bocsánatot, mert nem bánja bűnét. S bánat nélkül valóban nincs bocsánat.

Isten mentsen meg minket ilyen bűntől. Keressük mindig az igazságot, mert Isten maga az igazság.

2014. január 25., szombat

Miserend és hirdetések - Évközi 3. vasárnap


Évközi idő harmadik vasárnapja

Vannak dolgok, amiket már annyira megszoktunk, hogy fel sem fogjuk, milyen nagy értékük van. A legtöbbször csak akkor vesszük észre ezek fontosságát, ha hirtelen megszűnnek létezni. Gondoljunk csak az egészségünkre: míg minden rendben van velünk, addig nem is értékeljük azt. De mihelyst megbetegszünk, megérezzük, milyen nagy dolog az egészség. Vagy mikor békés, teljes családban élünk, s valakit elveszítünk: akkor tudjuk meg, milyen fontos volt az a személy az életünkben. Még ha voltak is hibái, akkor is nagyon sokat jelenthetett. Nekünk, római katolikusoknak pedig itt van az Egyházunk. Nem tökéletes – mert mi, a tagjai nem vagyunk azok. De talán fel sem fogjuk, milyen óriási dolog az, hogy mi ennek az Egyháznak tagjai lehetünk, hogy számíthatunk rá, hogy vezet minket, hogy van nekünk, hogy állandóan tanít minket.
Ha tetszik, ha nem, ha akarjuk, ha nem, Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia az Egyházra bízta úgy szentségeit, mint tévedhetetlen tanítását, s erről az Egyházról mondta: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Így biztosak lehetünk abban, hogy ha az Egyházban maradunk, tanítása szerint élünk, szentségeit élvezzük, akkor Istenhez jutunk. S ezen a mai napon is gyönyörűen tanít Egyházunk. Nem csak a Szentírás által, mely csupán az egyik része a Szent Hagyománynak, hanem a liturgia, s annak mélységes szövegei által is, melyek ugyanúgy lényeges részét képezik a krisztusi tanításnak. A szentmise, s annak szövegei is minduntalan adják át Jézus lelkületét, az Isten tiszteletének és szeretetének legtökéletesebb kifejezését.
Ma így imádkoztat, s ezáltal így tanít minket Anyaszentegyházunk: „Mindenható, örök Isten, irányítsd tetteinket tetszésed szerint...” – ezt kérte a pap az egész hívősereg nevében Istentől. Röviden, de annál mélyebben, pontosabban s lényegretörőbben szólt a Collecta, a nap könyörgése. Mintegy példaként ragyognak a szentmise imádságai előttünk, halandó és bűnösök előtt, hogy elsajátítsuk azokat, hogy azok szerint alakítsuk szívünket, hogy így Isten előtt minél kedvesebbek legyünk. Hisz gondoljunk csak bele, ha nem lennének ezek az imádságok, vagy nem figyelnénk rájuk, mindig csak valami ilyet kérnénk: „Ezt add meg, kérlek, Uram! Ebben segíts! Így rendezd, könyörgök!” Itt azonban, a szentmiséken megtanulhatjuk, milyen is a helyes imádság. Nem azt kérjük, hogy Isten legyen olyan, amint nekünk tetszene, hanem fordítva: hogy mi legyünk olyanok, amint Istennek tetszik. Saját magunkra hagyatva talán így imádkoznánk: „Istenünk, irányítsd tetteidet tetszésünk szerint”. De itt megtanulhatjuk a helyes módot: „Istenünk, irányítsd a mi tetteinket a te tetszésed szerint.” Ha ezt a liturgikus, Istenre irányuló, s neki „tetszendő” lelkületet megtanuljuk, ha ebben növünk fel s ebben élünk, akkor biztosak lehetünk, eljutunk oda, ahova Egyházunk tart, s vezet minket – magához Istenhez.
Köszönjük meg Istennek e mai napon, hogy az igaz Egyházhoz tartozunk, s tanuljuk el napról napra azt a lelkületet, mely itt él: a hívek közösségében, az Egyház tanításában. Itt vannak a mennyek országának kulcsai. Használjuk azokat!


2014. január 23., csütörtök

Nemesebb szándék /Mk 3,7-12/

Az evangélium tanúsága szerint hatalmas tömeg követte Jézust, mivel „hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe”. Pedig ő „szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő”. Két szinte egymásnak ellentmondó fejlemény. De miért? Miért akarta Jézus titkolni azt, hogy kicsoda ő?
Talán épp azért, mert a legtöbben nem azért jöttek hozzá, hogy szavait hallgassák s azok szerint éljenek, hanem csak csodát akartak látni. Kíváncsiak voltak a csodatevő Jézusra. De Jézus figyelmeztet: a puszta kíváncsiság, akarat és elszántság nélkül nem segít az emberen – nem viszi előre.

Mi nemesebb szándékkal járjunk Istenünkhöz, Istenünk után. Elszántsággal, erős akarattal, tettrekészen jöjjünk hozzá minden nap: hogy ne csak találkozzunk Jézussal, de tanítványává, követőjévé váljunk.