Erre a mai
estére mindannyiunk otthonában már ott díszeleg a karácsonyfa. Itt van egy
gyönyörű példány templomunkban is. Mára már ugyanis elengedhetetlen részévé
vált a karácsonynak - nincsen karácsony fenyőfa nélkül.
Mi azonban
tudjuk, van egy másik fa is, amely számunkra sokkal fontosabb, vagy fontosabb
kellene, hogy legyen. Egy fa, amely nem díszes, nem ünnepi, de szorosabban
kötődik keresztény ünneplésünkhöz, és szó szerint szorosan kötődik magához
Krisztushoz. Ez pedig a kereszt fája. Igen, a keresztről is kell beszélni nem
csak nagypénteken, hanem kaarácsonykor is. Ugyanis Krisztus ilyenkor, karácsony
éjjelén nem látogatóba jött az emberekhez. Nem megnézni jött minket. Nem
beköszönt. Azért jött, hogy megváltást hozzon. Azért született, hogy meghalhasson
értünk. Micsoda paradox, s mégis igaz. Jézus Krisztus mai születése, melyet ily
örvendezéssel ülünk meg, valójában azért örvendezés, mert ő ma váltságot,
megváltást hozott nekünk. Nem egy nálunk ismeretes gyermek-születésnek az
öröme, hanem annak, hogy az ő születése megnyitotta nekünk az örök életet. Nem
csak egy gyermek, de Megváltó született.
A minap
láttam az interneten egy egészen különleges festményt éppen erről a mai
éjszakáról - Jézus születéséről. Az volt a különlegessége, hogy a kis Jézus nem
jászolyban feküdt, hanem egy lefektetett kereszten. Azon, amelyre később
felfeszítették. Kereszt volt a bölcsője. Nem ágyacska, nem puha fészek, hanem
kemény, nyers keresztgerenda. Ott indult az élete, ahol majd végződni is fog.
Nagyon sokatmondó volt számomra az a kép, és talán mindannyiunkat
elgondolkodtat. Sőt, valami fontosra megtaníthat:
Örüljünk
ezen az éjszakán, de örömünknek megfelelő oka legyen: köszöntést mondjunk a
Kisdednek, aki ma váltságot hozott az embernek.
