2013. december 20., péntek

Roráte - 13

Megfigyelhettük, hogy minden rorátés szentmisénket ugyanazzal az énekkel fejezzük be. Naponta így könyörgünk: „Ó fényességes szép Hajnal, Kit így köszöntött az Angyal: Üdvözlégy teljes malaszttal!” De miért zárjuk mindig ugyanazzal az énekkel szentmisénket?
Egyházunkban évszázadok óta szól ez a szent ének – hagyományosan a rorátékon. Nem szokásból, de szent hagyományból. Ugyanis Szűz Máriát ehhez a napszakhoz hasonlítjuk – párhuzamot találunk közte és a hajnal között. Ugyanis az ő fénye, életének szentsége már előre hirdette a legyőzhetetlen Napnak, Krisztusnak fölkelését. Ahogy a mai evangélium is hirdeti: „Fiat fogansz majd méhedben, ki Isten s ember lesz egyben, megmaradsz szüzességedben.

Énekeljük naponta e gyönyörű énekünket, mert ez fejezi ki legjobban s legmélyebben az ádvent titkát, lényegét. „Ó boldogságos Szűzanya, kérünk nagy méltóságodra, Végy minket pártfogásodba!