2013. december 7., szombat

Ádvent második vasárnapja

Közvetlenül az első bűn után, mikor az emberiség elvesztette a lehetőségét bejutni a mennybe, Isten megígérte a Megváltót, aki kiengesztelve őt visszaszeri az örök boldogságot az emberek számára. S egészen az első emberpár óta a világ, s különösképpen a választott nép várta a Megváltót, az Üdvözítőt, a Messiást. Az ószövetségi próféták jövendöltek róla: Dávid nemzetségéből születik majd, egy szűztől, az Úr lelke nyugszik majd rajta... S így az évek, évszázadok alatt egyre világosabban kirajzolódott a Messiás alakja. Az ősatyák buzgón várakoztak rá, a választott nép asszonyai azért imádkoztak, hogy tőlük születhessen meg az Üdvözítő.
Mi talán el sem tudjuk képzelni azt az állapotot, melyben az emberek Jézus születése előtt éltek: hisz tudták, nem juthatnak a mennybe, míg el nem jön az, aki megváltja őket a bűntől. Izajás próféta szavait énekelték: „Lásd meg, Urunk, a te néped sanyarúságát, / és küldd el az Eljövendőt. / Küldd el a Bárányt, / a földkerekség Urát, / küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez, / hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.”
Ez volt az első, a több száz-, ezer éves ádvent. Mi pedig erről az időről olvasunk a próféták által. Ugyanis az ősatyák, őseink jól várakoztak. S ha rájuk figyelünk, megtanítanak minket is jól várakozni. Gyönyörűen mondja Szent Pál a szintén ma olvasott Római levélben: „Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére”. Ez egész ádvent olvasmányai, szentleckéi, evangéliumai, könyörgései az Istenimádat és dicsőítés mellett egyben tanítanak is.
A szentmise fő könyörgése szent vágyakozást kéret számunkra, Izajás próféta reményünket növeli, Szent Pál Isten magasztalására-, míg Keresztelő Szent János bűnbánatra hív. Mert ezek az ádvent, a várakozás, a jól várakozás eszközei. Nem a hangos, zajos, csengő és villogó üzletek, vagy ajándékok kínálata. Hanem a templom csendjében, a lélek mélyén, a gyóntatószék komolyságában történő igazi megtérés, Istenhez fordulás, szent várakozás az, amely ádventté teszi ezt a huszonnégy napot. Ezt tegyük mi is. Ott legbelül. Ott készítsük az utat Urunk eljövetelére.


Roráte - 4

Izajás próféta által olyan csodálatos dolgokat tudhatunk meg az Istenről, melyekre egyébként sosem jöttünk volna rá. Hisz olyan tényeket mond el – Istentől sugalmazva –, melyek egyenesen ellenkeznek az ember Istenről alkotott képével.
Mit is hallottunk ma? „Az Úr arra vár, hogy kegyelmezzen nektek”. Nem elég, hogy mi bántjuk meg őt újabb és újabb bűneinkkel, ő még arra vár, hogy megkegyelmezzen nekünk. Nem elég, hogy a Megváltó értünk jött a földre, alázkodott meg, még ő járja be a városokat és falvakat – még ő keres!

Ilyen az Isten. Még ebben az ádventben is, mikor nekünk kellene várnunk őt, ő akkor is végtelenszer jobban és buzgóbban vár minket – hogy közeledjünk hozzá, hogy közel engedjük magunkhoz. Lépjük meg azt, amit nekünk kell meglépni – a többit megadja Isten.