A mai evangélium
hallatán újra érdemes megfigyelnünk Jézus viselkedését. Vendégségben van, s
arról kezd el beszélni az őt vendéglátónak, hogy kiket kellene meghívnia, meg kiket
nem. Ha hozzánk jönne egy ilyen vendég, biztos megütköznénk rajta, és kikérnénk
magunknak, hogy ehhez semmi köze.
S tényleg, úgy is
tűnhet, Jézusnak ehhez nincs nagy köze – ezek nem is lelki, de profán, világi
dolgok. Pedig Jézus ezzel a számunkra furcsa megnyilvánulásával talán éppen azt
akarja megmutatni, hogy az istenes életünk az nem egy különálló, elkülönülő szféra
a mindennapi életünktől. Éppenhogy a jézusi gondolkodást és szemléletmódot kell
mindig belevinnünk a mindennapjainkba. Hogy úgy gondolkodjunk, mint Jézus. Hogy
úgy beszéljünk, mint Jézus. Hogy úgy cselekedjünk, mint Jézus. Nem csak az imában,
a templomban, hanem a teljesen mindennapi dolgaink, mint az evés, vagy a
kapcsolataink ápolása közben, a saját házunkban is.
