2013. október 5., szombat

Miserend és hirdetések - Évközi 27. vasárnap


Évközi idő huszonhetedik vasárnapja


Milyen gyönyörű imádságot tanulhatunk meg ma az apostoloktól: Urunk, „növeld bennünk a hitet!
Sok rosszat, elmarasztalót, sőt szégyellnivalót is hallottunk már az apostolokról: Le akarták hívni Isten büntetését valakire, egymás között azon versenyeztek, hogy melyikük a nagyobb, protekciósan helyet intéztek volna maguknak a mennyben... De most igazán példát vehetünk róluk. Olyan őszintén, kishitűségük tudatában fordulnak Jézushoz, s igen komoly dolgot kérnek: „növeld bennünk a hitet”. Milyen jó hallani, hogy nem földi vagyont vagy jólétet, nem jószerencsét vagy boldogságot kérnek, hanem hitet. Valami olyat, ami nem csak a földi életről, de a mennyeiről is szól.
Egy „egymondatos” ima, és mégis: mennyi minden benne van. Urunk, növeld bennünk a hitet. Növeld, mert tudjuk, sokszor milyen gyorsan elveszítjük azt: jön egy gond, s rá a másik, s már kérdezzük is: „elhagytál, Uram? Már nem hallgatod meg az imámat?” Milyen könnyen kétségbe esünk, mikor nem jön azonnal a válasz. Mint ahogy Habakuk próféta kiáltott a mai Olvasmányban: „Meddig kell még, Uram, segítségedért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál?” De Isten nem maradt akkor sem szótlan, hanem így válaszolt a prófétának: „Írd le a látomást, vésd táblára, hogy olvasható legyen.” Ugyanis az üzenet, amit Habakuknak mondott, nem csak neki szól. Azért kell felírni, hogy mindenki olvashassa – úgy mint ma mi is. És mi volt az Isten válasza, ami nekünk is válasz egy-egy hitbéli megingásunkra? „...a maga idejében beteljesedik és nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.
S az, hogy az apostolok hitet kértek Jézustól, azt is bizonyítja, hogy ők tényleg nem csak a földiekre, de már a mennyeire vágyakoztak: hittek, s még erősebben akartak hinni az örök életben. Hisz épp azért álltak be Jézus-követőnek! Azért hagytak el mindent.
Nem hasonlítunk mi is ezekre az apostolokra? Hisz bennünk is oly könnyen meginog a hit, de mégis többre vágyunk, mint a földi jólétre, többet akarunk hinni, mint néhány éves földi boldogságot. Talán mindannyian beállhatunk ma az apostolok közé, s együtt mondhatjuk velük ezt a gyönyörű „egysoros” röpimát: Urunk, növeld bennünk a hitet!