„Te csak ne szólj bele, nem értesz hozzá”. Hánszor
mondtuk már ezt esetleg a konyhában, vagy épp a kertben, a műhelyben, a
számítógépnél? Vannak ugyanis olyan helyek, ahol mindenki másnál jobban otthon
érezzük magunkat, ahol értjük a dolgunkat, tudjuk a munkánkat. S nem szívesen
vesszük, ha ebbe beleszólnak.
Körülbelül ilyen lehetett, mikor az egyébként ácsnak
tanult Jézus ezt mondja a nagy halász Péternek: „Evezz a
mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!” Jézusnak
nem volt semilyen tapasztalata a halászat területén, s mégis egy halász
embernek mondja meg, hogyan kell csinálni. De Péter megteszi, amit Jézus mond –
s így lesz sikeres a vállalkozása: „annyi halat fogtak, hogy szakadozni
kezdett a háló.”
Talán a mi életünkben is van egy-egy terület, ahol
azt mondjuk: ebbe ne szóljon bele senki, még az Isten sem. „Tudom, mit csinálok.
De mit tudhat erről Isten? Ő ehhez nem ért...” – gondolhatjuk. Tanuljunk a mai
evangéliumi részből, s véssük mélyen az eszünkbe: Isten mindent végtelenszer
jobban tud és ismer, mint bárki közülünk. Mindenhez kérjük ki szavát, s
aszerint döntsünk. Akkor meglátjuk, hogy még legmerészebb fantáziánk is szakadozni
fog.
