Pásztorlevél a „Nemzeti menetelés az életért” nevű
kezdeményezés alkalmából
Drága testvéreink!
A társadalmi
változások közepette sok olyan valósággal találkozunk, amely a szó jó vagy
rossz értelmében szólít meg minket. Sajnálatos dolog, hogy a médiából több
negatív hír érkezik hozzánk, mint pozitív, és ez nagyban befolyásolja az ember
gondolatvilágát és életminőségét. Szomorú dolog, hogy az életet – mint egy alapvető
valóságot – a halál és a gyilkolás reklámja, valamint sok politikus,
filmrendező és közéleti méltóság felelőtlen hozzáállása fenyegeti.
Éppen ezért a
Szlovák Püspökkari Konferencia úgy döntött, hogy másokkal karöltve megszervezi
a „Nemzeti menetelést az életért”. Egy fontos motívum késztet erre minket:
felébreszteni az emberek lelkiismeretét az élet védelmezésének érdekében,
amelyet a halál kultúrája fenyeget. Minden egyes menet vagy zarándoklat azt fejezi
ki, hogy az ember valamilyen cél felé halad. Jézus a názáreti zsinagógában
prófétai szava által nyilatkoztatta ki önmagát, az örömhír, a kegyelmi esztendő
hirdetőjét, aki visszaadja a vakok látását. „Az Úr lelke van rajtam, azért
kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem
a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást“ (Lk 4,18). Jézus tehát megnyitja a mi szemünket is, hogy
lássuk, miben rejlik az élet és az öröm. Teszi ezt azért, hogy észrevegyük, hol
rejlik a halál és mi vezet feléje; hogy helyesen értelmezzük az életet és azt, ami a megmentésére
szolgál. A törvényalkotók és azok, akik befolyásolják a közvéleményt és a
társadalmi légkört, ma inkább a halált állítják elénk, mint az életet. Mindnyájan
tapasztaljuk, hogy sok kortársunk nézete az életről nincs összhangban sem a
boldog élet utáni vágyunkkal, sem Isten törvényeivel. Magatartásunkkal, amit a „Nemzeti menetelés az életért” is ki
fog fejezni, nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy nem értünk egyet azzal, ami
ellenkezik az élettel. Ezen a közös rendezvényen való aktív részvételünkkel
mindnyájunknak alkalma nyílik arra, hogy kinyilvánítsa, hogyan értelmezi az
élet értékét. Igazat kell adnunk Edmund Burke ír filozófusnak: „Nem kell sok
ahhoz, hogy a rossz győzedelmeskedjék. Elég, ha a jó emberek semmit sem
tesznek.” Helytelen lenne, ha nem tennénk semmit az olyan lényeges kérdésben,
mint az élet értéke. Így elveszítenénk azt a lehetőséget, hogy
megváltoztathassunk valamit; mert – amint mindnyájan tapasztaljuk –
a halál kultúrája egyre terjed.
Aktivizálódnunk
kell, amíg nem késő. Lehetséges ugyanis, hogy a meg nem született gyermekek
mellett veszély fenyegeti az időseket, betegeket vagy másféleképpen
kényelmetlen embereket is. A halál kultúrája elleni ellenállásunk jogos, mert
már több országban elfogadták az eutanáziáról, terhesség-megszakításról vagy a
különböző genetikai manipulációkról szóló törvényt, ami semmi jót nem jelez.
Tudatosítanunk kell, hogy az élet ajándék, amelyet senki sem adományozott
önmagának. Éppen ezért tiszteletben kell tartani az élet törvényének
értelmében, amely az Istentől származik. Ha az ember kisajátítja azt a jogot,
hogy arról is dönt, ami nem tőle származik – vagyis mintha ő lenne az élet
adományozója – elpusztítja önmagát és az emberiséget az önpusztítás felé
irányítja. Korunkban az emberek az Egyház rendeleteit gyakran negatívan fogadják,
és éppen ezért nekünk, keresztényeknek kell védenünk az élethez való jogot,
mert ma már csupán az Egyház az élet következetes védelmezője. Ha az Egyház
lemondana az élet kultúrájáról, vajon ki hangsúlyozná az ötödik isteni
parancsolat komolyságát: Ne ölj!? Ezért benneteket, akik hisztek az élet
értékében, meghívunk a „Nemzeti menetelésre az életért”, hogy közös
hozzájárulásunkkal megváltozhasson posztmodern korunk emberének a gondolkodása,
aki hagyja magát félrevezetni féligazságoknak és manipulált információknak az
emberi értelemre történő erőteljes támadása által. Az élet ugyanis nem csupán
természetes érték, hanem van természetfeletti dimenziója is. A gonosz lélek
pedig, aki az emberi életnek a természetes szintjén akar ártani, el akarja azt pusztítani
az örökkévalóságot illetően is. Ezért figyelmeztet bennünket Jézus: „Ne
féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!
Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja
pusztítani!“ (Mt 10,28). Amikor a különböző
filmek forgatókönyvei erőszakkal, öldökléssel és az élet elpusztulásáról szóló katasztrofikus
víziókkal vannak telítve, vagy amikor a halállal az életet támadó törvények kapcsán
találkozunk, észre kell vennünk, hogy ez a pokol mentalitása. A pokol ugyanis
örök haldoklás és boldogtalanság azok részére, akik megfeledkeznek arról, hogy
az örök életre lettünk teremtve. Az örökkévalóságot azonban elveszíthetjük azáltal,
hogy felelőtlenül viszonyulunk a természetes élethez, és elutasítjuk az Isten
törvényét. Az élet az az öröm, amely önátadásból, megtört kenyérből, a gyermek
mosolyából és a nyugodt öregkorból ered. Ez Istennek olyan nagy ajándéka, amely
nem vásárolható meg. Olyan csodálatos, hogy csakis az örök cél felé irányulva
lehet megélni.
Látjuk tehát, milyen alattomos azok igyekezete, akik ránk akarják erőltetni
a halál törvényeit. Valóban nagy csata ez az életért, amelyet csakis akkor
nyerhetünk meg, ha mindnyájan egyesülünk annak a célnak érdekében, amely felé a
közös meneteléssel indulunk. A menetelés mindig fárasztó, és a fáradság éppen
az az áldozat, amelyet akkor hozunk értelemszerűen, ha helyesen értelmezzük.
Ezért ismételten kérünk benneteket, keresztény módon igyekezzetek felfogni az
élet értékeit, amelyeket azoknak a manipulációja veszélyeztet, akik a
szabadságról és az emberek boldogságáról mondanak nagy frázisokat, miközben
számukra ezek nem is fontosak. Ilyen, az élet evangéliumáról szóló tömeges
tanúságtétel legyen a mi közös menetelésünk az életért, amely egyúttal hitünket is igazolja. Tudnunk kell,
hogy ezt a küzdelmet nem vívják meg egyedül még a papok és a püspökök sem,
ezért közösen kell haladnunk mindnyájunknak, akik azt akarjuk, hogy az élet
győzedelmeskedjék a halál fölött.
Természetesen a
menetelést az életért el is utasíthatjuk, azonban így a közömbösek közé állunk,
akiket még az sem nyugtalanítja, ami nemsokára nyugodt álmukat is
megzavarhatja. A jelen kor kereszténye legyen a most történtekért való
felelősségének tudatában, ami bizonyára hatást fog gyakorolni a következő nemzedékek
életére is.
Elég volt
azokból a Pilátusokból, akik alattomosan mosták kezeiket és hagytak
ártatlanokat szenvedni és meghalni. Rájuk kell mutatni és meg kell őket
nevezni, mert ők nem jótevői az emberiségnek és nem is szakemberek az élet kérdéseinek
megoldásában. Vissza kell térnünk Jézushoz, az Istenhez, aki megteremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat
és a láthatatlanokat (vö. Kol 1,16), és éppen nála kell keresnünk a választ az
élet kérdéseinek helyes megválaszolására. Hiszen ő az újszövetségnek, az élet szövetségének
és nem a halálnak a közvetítője (vö. Zsid 12,24).
Mi, hazánk
püspökei, köszönetet mondunk mindazoknak, akik már eddig is védelmezték és
védelmezik az életet, és megértették ennek a fontosságát. Bízunk abban, hogy
sokan mások is csatlakoznak jelenlétükkel azokhoz, akik már nem akarnak
hallgatni. Meg kell mutatni a világnak, hogy többen vannak azok, akiknek
szívügye az élet, mint azok, akik hangoskodnak, mert az ő kezükben van a média
és a hatalom.
A menetelést az életért legyen alkalom arra, hogy
komolyan elgondolkodjunk az élet felett, és átértékeljük magatartásunkat az
élet védelmének érdekében. Így a Szűzanya látni fogja, hogy felelősséget érzünk
életünkért. Hiszen Ő az anyaságát fájdalmak közepette nyerte el a kereszt alatt,
és el akar bennünket vezetni Fiához, hogy életük legyen és
bőségben legyen (vö. Jn 10,10). Arra kérünk, jöjjetek el 2013. szeptember
22-én, vasárnap, Kassára, a Kultúra 2013-as európai fővárosába, hogy
jelenlétetekkel a „Nemzeti menetelésen az életért”
kifejezzétek, hogy az igazi kultúra az evangélium szerinti élet kultúrája.
Tisztelettel és hálával adjuk rátok áldásunkat
Szlovákia püspökei
(kérjük felolvasni vasárnap, 2013. szeptember
1-én)
