Biztos sokan ismeritek a leghíresebb internetes
videómegosztó portált, a Youtube-ot. Akik nem annyira ismerik, azoknak
elmondom, hogy itt szinte végtelen számú videót lehet megosztani és megnézni a
világ bármely részéről – s olyan tehetségeket is láthatunk ott, akik elképesztő
teljesítményt nyújtanak vagy a sportban, vagy a zenében, vagy bármely más
műfajban. Én is sok ilyen művészt láttam, hallottam épp a Youtube-on, s többek
között azért kezdtem el csellón játszani, mert annyira megtetszett, ahogy
játszanak ezen a hangszeren, annyira vonzó volt, hogy hozzáfogtam én is, s
prógálgatok valamilyen mértékben hasonlítani hozzájuk.
Ma az evangéliumban ezeket hallottuk: „Amikor Jézus befejezte imádságát... egyik
tanítványa arra kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni...” Mit lehet
ebből levonni? Mit üzen ez nekünk? Gondoljunk bele, milyen vonzó lehetett Jézus
imádsága. Az, ahogyan imádkozott. Mint mikor meglátunk egy videót, s megfog
minket, mi is szeretnénk úgy játszani – valahogy így lehetett az a tanítvány
is... Látta Jézust, s annyira megfogta őt a viselkedése, az imádsága, hogy ő is
szeretett volna ugyanúgy tenni – ugyanúgy imádkozni.
Milyen lehetett Jézus imádság közben? Milyen
lehetett az arca, a testtartása, az áhítata? Nem tudjuk – róla nincs a
Youtube-on videó. De egy biztos: vonzó volt, olyannyira, hogy sokan szerettek
volna úgy imádkozni, mint ő.
Mi is viszonylag sokat imádkozunk. Úgy itt a
templomban, mint otthonunkban. Vajon, ha minket látnak imádkozni, az hasonlóan
vonzó, mint Jézus imádsága lehetett? Ha az imánk tényleg az Istennel való
beszélgetés, akkor az biztos, hogy vonzó, biztos, hogy példaadó, megnyerő.
Ebben is igyekezzünk követni Mesterünket, Jézus
Krisztust, hogy úgy mint az ő imádsága hatására, úgy a miénkre is legalább egy
ember megkívánja, megirigyelje az Istennel való szoros kapcsolatunkat.
