Szent Joakim és Szent Anna - az igazi befektetés

Manapság nagyon sokat számít az emberek életében az úgynevezett üzleti szellem. Ha veszünk valamit, legtöbbször azt nézzük, hogy megéri-e. Mi kicsiben, a tehetősebbek nagyban teszik ugyanezt: megéri-e a befektetés, megtermi-e az elvárt hozamot? Jó-e az ár-értékarány. Hogy minél kevesebbért minél többet kapjunk.

Ma azonban valami teljesen másra tanít mind Jézus, mind Szent Joakim és Anna – Szűz Mária szülei. Az ő tanításukban a méricskélést a bőkezű adomány, a kalmár gondolkodást  az ajándékozni tudás váltja fel. Mint ahogyan sok édesanya minden szükségest megad gyermekének, s nem méricskél, hogy megéri-e, hogy vajon mindezt visszakapja-e. Jézus is így mutatja be mennyei Atyját – mint aki nem adja szűkösen a kegyelmet, a Szentlelket.

Szent Joakim és Szent Anna Istennek adták gyermeküket, Máriát, s bőven elvetették szívében az istenszeretet magját – nem méricskélve, de túlcsordulóan. Mi már látjuk, hogy ez az igyekezet milyen bőséges gyümölcsöt hozott – olyat, amit nem is sejtettek, nem is vártak: Szűz Mária maga lett az Isten Anyja.

Ilyen szeretettel legyünk ne csak gyermekeink, de minden ember iránt. Ne sajnáljuk egymástól a jót, s ne azt nézzük, vajon megéri-e kedvesnek lenni a másikkal szemben, megéri-e időt szánni egymásra, megéri-e... Szórjuk az igazság magját, nem méricskélve a jövőjét. Szórjuk a szeretet magját – olyan bőségesen, amennyire csak képesek vagyunk.

Szent Jakab

Szent Jakab ünnepén az evangéliumban egy nem éppen szentekhez méltó magatartást figyelhettünk meg. Jakab és János törekednének előre – de nem a szolgálatban, a szeretetben, az áldozatban, hanem a dicsőségben. Át akarják lépni a nehezet, a szenvedést, a nehézséget, hogy egyből a dicsőségben lehessenek.

Nem szép tőlük – mondhatnánk sokan. Pedig bennünk is ott vannak az effajta vágyak, hogy szeretnénk mindent jónak, könnyűnek, felhőtlennek. Jézus, az Isten azonban ma is tanít, a szentek példáján is mutatja: meglesz a jutalom, meglesz az örök boldogság, de ahhoz kell a harc is, a „jó harc”, ahogy Szent Pál fogalmaz. Maga az Isten fia sem bújt ki ezalól – pedig megtehette volna. Bármilyen más módot is választhatott volna a megváltásunkra. De ezt, ezt a harcosat választotta.

A szentek, s Isten nagyszerű példája sarkall minket, hogy az előttünk álló pályát mi is győzelmesen fussuk végig.