A papi zsolozsmában minden nap benne van a mai
evangélium lényegi része: Mária hálaéneke, a Magnificat. Azért Mária hálaéneke,
mert ő mondta ki először ezeket a szavakat, miután Isten megajándékozta őt az
istenanyasággal.
Egy gondolatot szeretnék ma kiemelni ebből a
himnuszból. Mária azt mondja: Ezentúl
boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat művelt velem a
hatalmas. S ez az egy mondat mindannyiunk számára felettébb sokatmondó és
példaadó lehet.
Mária Istentől kapta azt az ajándékot, hogy
Istenanya legyen. És ezt tudatosította is. Nem azt mondja: ugyan, az
semmiség... az semmi, nemis nagy dolog az... Hanem azt mondja: mostantól minden
ember boldognak fog engem mondani! Igenis nagy dolog, de ezt a hatalmas Isten
tette vele, tőle kaptam! Nem álszerénykedik, hanem tudja, meg van benne ez az
ajándék, ez az áldás – amit Istentől kapott.
Mindannyian tehetségesek vagyunk valamiben, kaptunk
Istentől ajándékot – ne keveset. Ki ebben, ki abban. Sose tagadjuk ezt le, vagy
ne mondjuk rá, hogy semmiség. De ha megdicsérnek, ha egy-egy jó
tulajdonságunkat szóba hozzák, hárítsuk Istenre a dicséretet! Hisz mindenünk
tőle van. Bármiben vagyunk is jók, legyen az mindig Isten nagyobb dicsőségére!
