1875-ben a Challenger hajó legénységének a világon
először sikerült megmérni a Mária árok mélységét a Csendes-óceán alján. Az
abban az időben mért legnagyobb mélység kicsit több, mint nyolc kilométer volt.
Azóta azonban a korszerű műszerekkel már tizenegy kilméter mélységű részt is
találtak az óceánban. A bátor tengerészek emlékére ezt a legmélyebb pontot így
nevezik: Challenger-szakadék.
Mi
köze ennek a mai szentmiséhez? A mai olvasmányban gyönyörűen megfigyelhettük
egy másik óceán extrém mélységének a megismerését – Isten irgalmának végtelen
mélységét tapogatta Ábrahám. Ábrahám mindig mélyebbre, mélyebbre megy: ha
Szodomában ötven igazat találok, akkor is elpusztítod? És ha csak negyvenöt, ha
csak negyven, vagy csak harminc... vagy... tíz miatt is megkegyelmezel több
tízezernek? És megkegyelmez – mondta az Úr.
De
sajnos mégy annyi igazat sem talált Ábrahám. És még akkor is, Isten nem hagyta
elpusztulni azt, aki hozzá fordult: Lót családjával megmenekülhetett –
megtapasztalta Isten véget nem érő irgalmát.
De
Isten azt is megmutatta, hogy akik nem fordulnak hozzá, akik még a
figyelmeztetés ellenére is elfordulnak tőle, és megmaradnak a búnben, azok
elérik az egyébként végtelen irgalomnak a határát, és kívül maradnak, kívül
ragadnak – saját gonoszságuk miatt.
Éppen
ezért bármekkora és bármennyi bűn is nyomja lelkünket, jöjjünk el, valljuk meg
Isten előtt, s a szentgyónásban merüljünk el Isten irgalmában. Tapasztaljuk meg
saját bőrünkön-lelkünkön, hogy Isten irgalma mélyebb a legmélyebb valaha mért
mélységtől is, hogy Isten irgalma valóban megmérhetetlen.
