2013. június 27., csütörtök

Az igazi győztes - Szent László


Magyar történelmünk egyik legnagyobb alakját ünnepeljük ma – nem cask mint egy nagy királyt, hatalmas vezért, hanem elsősorban, mint szentet: Szent Lászlót. Sok híres emberről maradt ránk írás, mely nagyságukat, híres tetteit, győztes csatáit, nagy felfedezéseiket hirdeti. De egy sincs olyan magas kitüntetés, méltató elismerés, mint ez a rövid szó: szent. Mert aki szentként élte le életét, s akire mint szentre emlékezünk, az nem csak a dicső múlt egykoron fontos személye, hanem a jelenkor, a ma, azaz a mi életünk elő szereplője és meghatározója. Ma nem csak emlékezünk Szent Lászlóra, hanem köszöntjük őt, imádkozunk hozzá, s pártfogását kérjük. Nem azért, mert király volt, nem azért, mert vitéz volt, nem azért, mert hős volt. Hanem a szentsége miatt. Gyönyörűen zengi egyik őt szólító himnuszunk:

Erényeidnek csillaga tündökölt, 

s Isten hatalma támogatott, midőn 

sok ellenségedet legyőzted, 
s féltek, 
akárcsak a mennykövektől.


Minden erényed közt az a legnagyobb, 

hogy elnyomottak támasza, vigasza 
lettél, 
s magadnak így szereztél 

hősi nevet ragyogó csatákon.


Hősi nevet Szent László elsősorban a szeretetével, erényeivel szerzett. Hogy lehajolt az egyszerű emberekhez, hogy vigasza volt a szomorkodóknak, hogy a hétköznapi életben Istennek tetszően rendezte dolgait. Nem a különleges napok hősi győzelmeivel, de a hétköznapok apró harcaival szerezte meg a legnagyobb elismerést: az életszentséget.
Ebben kövessük Szent Lászlót. S mindenekfelett erre a dicsőségre, a mennyei dicsőségre vágyódjunk. S minden egyéb vágyat, kívánságot, törekvést ennek vessünk alá. Jézus szavai akkor rajtunk is teljesülnek úgy, mint Szent Lászlón: „Keressétek előbb Isten országát és az ő igazságát. És mindenek megadatnak néktek!”