Az
egész világon ma Jézus Szentséges Szívét ünneplik. S biztos, számunkra is az
egyik legkedvesebb ünnepünk egyike. Sok érzés, s néha még érzelgés is van Jézus
Szíve-énekeinkben. Az evangélium Jézust, mint a jó pásztort tárja elénk. De
könnyen felfedezhettük: nagyban összefügg a jó pásztor és ez a mai ünnep.
Hisz Jézus az, aki – mikor elveszik az egyik báránya – otthagyja a kilencvenkilencet,
s elmegy az egy után. Mert – mondhatjuk talán így – nem az eszére hallgat,
hanem a szívére. Nem méricskél, nem csinál statisztikát s valószínűség
számítást, hanem elmegy az egy után.
Így imádkoztunk
a szentmise elején: Istenünk (...) megemlékezünk
arról, hogy mennyi jótéteménnyel mutatta meg Fiad irántunk való szeretetét.
Arra emlékezünk, és azt ünnepeljük tehát, hogy az Isten nem azt adja, ami jár,
hanem jótéteménnyel kegyelmeit, azaz ingyenes ajándékait adja. Az ő végtelen
jóságából.
Szelíd
és alázatos szívű Jézus – imádkozzuk főleg elsőpéntekeken. Jézusom irgalmas
Szíve – hangzik a könyörgés. Miben szelíd? Miben irgalmas? Így tanít a Szentírás
egyik zsoltára: „Az Úr irgalmas és könyörületes,
szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. (…) Nem bűneink szerint bánik
velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld
felett, olyan nagy az irgalma az igaza iránt. Amilyen távol van napkelet
napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket.”
Ilyen
a mi Istenünk, s ezt ünnepeljük ma. Ő nem egy az egyben visszaadja, ami járna,
hanem a bűnt elengedi, a kegyelmet megadja. Jézus irgalmas Szíve felülír minden
törvényt, minden igazságszolgáltatást, s a szeretetet és megbocsátást veszü
alapul. Az a mai ünnep legszebb és legfontosabb üzenete, hogy mi: Jézus Szívét dicsérni jöttünk el misére, jöttünk
el misére. Azt a Szívet, mely nékünk új törvény szekrénye. Nem az Ószövetségnek
régi szolgasága, hanem a kegy, bocsánat s irgalom forrása. Szent Szív légy
áldva!
