Nem
az első csoda, amit ma Jézusról hallunk. De minden egyeset érdemes külön-külön
megfigyelni, átelmélkedni, mert mindig és mindegyik tartogat új mondanivalót,
új üzenetet, személyre szóló tanulságot – s Isteni kegyelmet.
A
mai csodában egy nagyon érdekes dolgot figyelhetünk meg. A százados, aki kérte
a gyógyulást a szolgájának még csak nem is találkozott Jézussal – s mégis
elnyerte kérésnek teljesülését. Az elején a szolgáit küldi Jézushoz, majd a
barátait – írja a Szentírás.
Úgy
gondolom, különös üzenet és biztatás ez mindannyiunk számára. A százados szeretne
Jézussal találkozni, de nem érez rá bátorságot és méltóságt. Nem tud vele
személyes találkozni, nem tudja személyesen kérni. De mégis megoldja: a véneken,
és a barátain keresztül. Őket küldi, s ők járnak közben érte – nem kis
sikerrel. Jézus elfogadja az ő közbenjárásukat, s teljesíti a kérést. S ha
Jézus, az Isten akkor elfogadta az efféle közbenjárást, az efféle „lobbit”, ma
sem tesz másképp. Hisz ő nem változik, hanem mindig tökéletes.
De
vajon ma kik azok a barátok, akik értünk is közbenjárhatnak? Isten angyalainak
az a feladatuk, hogy szolgálják az Istent, s dicsérjék őt. Éppen ezért ők
lehetnek azok, akiket mi is kérhetünk: menjetek el az Istenhez, s terjesszétek
elé kérésünket. A leghűségesebb és legsegítőkészebb barátaink pedig nem mások,
mint az összes szentek a mennyben. Ők már elnyerték életük célját, s most már
teljesen önzetlenül az Isten imádása mellett értünk, emberekért járnak közben
az Istennél.
Az
angyalok és a szentek hasonlóan, mint az evangéliumban közbenjárnak értünk. Ne feledkezzünk
el róluk s ne féljük őket naponta, rendszeresen kérni. Isten bizonnyal
meghallgatja az ő kéréseiket. Az ő közreműködésük kedves az Isten előtt. Éljünk
ezzel a lehetőséggel, s a mennyből szerezzünk magunknak igaz barátokat.
