Amint mélyebben megismertük állandóan visszatérő
esdeklésünket, hogy a Szűzanya könyörögjön értünk, továbbléphetünk az ő
megszólításaira.
Az első három után így szólítjuk Szűzanyánkat: Krisztus szent Anyja – Mater Christi! Az
evangéliumokból úgy ismerhetjük Máriát, mint Jézus anyját. Különösen Szent
János apostol mutatja őt így be, mikor a Kánai menyegzőn van a Szent Család,
vagy mikor Jézus a kereszten függ. Később pedig az Apostolok Cselekedetei
nevezik Máriát Jézus anyjának. Az apostoli időkben, s az Egyház első
évszázadaiban tehát Máriát nem Krisztus, hanem Jézus anyjának nevezték. De nem
véletlen, hogy a litániában nem Jézus, hanem Krisztus anyja szerepel. Ugyanis a
litánia kezdetén így imádkoztunk: Krisztus, hallgass minket! S éppen erre a
névre, erre a titulusra épül a Krisztus szent anyja fohász. Ily módon is mutatja
a litánia a Szűzanya és Krisztus, azaz a Fölkent kapcsolatát. A Krisztus szó,
vagy eredeti nyelven Messiah – Messiás fölkentet jelent. Azaz nem Jézus
személyére, hanem küldetésére utal. Ő az Isten Fölkentje. S így gyönyörűen
mutatja a Krisztus Szent anyja fohász, hogy Mária nemcsak az Istenembernek,
mint személynek volt az anyja, hanem a Messiásnak, azaz a Fölkentnek is az anyja,
más szóval segítőtársa volt - a
megváltás művében is.
A Loretói litánia több invokációjának, azaz Szűzanya-megszólításnak
van párja. Olyan, ami nagyban hasonlít a párjához, de azt részben ki is
egészíti, vagy elmélyíti. Krisztus, mint tudjuk a világ Megváltója az összes
mennyei kegyelem ajándékozója is egyben. Egyedül Istentől származik minden
természetfeletti ajándék – kegyelem. S mivel Mária Krisztus anyja, így méltán
és méltón nevezhetjük őt az Isteni
kegyelem anyjának – Mater Divinæ
gratiæ. Tudjuk a kegyelemről, hogy az Isten természetfeletti ajándéka,
amely pusztán az Isten szeretetéből adatik nekünk. Ajándék, tehát ingyen van –
nem érdemeltük ki, de mégis megkapjuk. Ezt a kegyelmet Jézus Krisztus érdemelte
ki számunkra megtestesülésével, életével, szenvedésével és halálával. Igaz,
hogy mi ingyen kapjuk, de Krisztus megfizette az „árát”, a „díját” – saját vérével.
De mire kell gondolnunk, mikor a Szűzanyát az Isteni
kegyelem anyjának szólítjuk? Először is arra, hogy Mária megszülte azt a Krisztust,
akitől minden kegyelem származik. Mária testéből származik az a test, akiben az
istenség egész teljessége lakozik. S elsőként Mária részesült ebből a
kegyelemből – szeplőtelenül fogantatott. Krisztus végtelen érdemének
köszönhetően már előre mentes volt az áteredő bűntől – ezért is szólítja őt az
angyal kegyelemmel teljesnek.
Bizonyára hallottuk már, hogy a Szentírás az Egyházat
Krisztus titokzatos, misztikus testének nevezi, s csodálatos jelképpel azt
tanítja, hogy mi, a hívek vagyunk ennek a misztikus testnek a tagjai. Krisztus
a fej, mi pedig a testnek a tagjai vagyunk. Szent Bernát elmélkedve e
csodálatos hasonlaton így fogalmazott: Mária olyan, mintha ennek a titokzatos
testnek lenne a nyaka. S éppen ezen a tagon keresztül jut el az összes mennyei
kegyelem a test többi tagjába. Márián keresztül kapjuk az isteni segítséget,
kegyelmet, az Isten nagy ajándékait. Persze az is egyértelmű, hogy Mária egyben
teljesen alá van rendelve az Istennek, hisz csak azt továbbíthatja a testnek,
ami fentről a Fejből, azaz Istentől jön.
Szűz Mária anyja magának Krisztusnak, s anyja Krisztus
kegyelmeinek is. Ezért ha hozzá fohászkodunk, mi is minél több isteni
kegyelmet, természetfölötti jót kérjünk. Ne ragadjunk le földi kívánságainknál –
többre vágyódjunk! Isteni jóra, isteni kegyelemre, sőt, magára az Istenre – Krisztusra!
Ez úton járjanak gondolataink, mikor így fohászkodunk: Krisztus Szent anyja, s
az Isteni kegyelem anyja! Könyörögj érettünk!