2013. május 8., szerda

Egy szép nap

Ma, május 8-án szabadnapunk volt - iskolából, másoknak munkából. A szabadnap azonban, mint tudjuk, nem semmittevést jelent.
Mi is ministránsainkkal, elsőáldozóinkkal, fiataljainkkal reggel 7:40-kor már a Loretói Litániát imádkoztuk templomunkban, majd 8 órakor szentmisén vettünk részt. Ezt követte a ministránsok és az elsőáldozók liturgikus próbája.
Délben pedig folytattuk közös napunkat: várt ránk egy kis munka a templomkertben - fűnyírás. Ily módon is, külsőleg is készülünk vasárnapi nagy ünnepünkre, az elsőáldozásra.
Íme néhány "akciókép":



























A munka után persze édes a pihenés - főleg az általunk megművelt gyepen:



Reméljük, Istenünk a mennyből is olyan örömmel nézett ránk, mint ahogyan mi néztünk és szóltunk feléje



















Hogy érdekesebbé tegyük pihenésünket, kicsit fényképezkedtünk is - nem csak a földön, de afelett is:





Végül, hogy ne csak munkával és imával teljen a napunk, kicsit "kirándulni" mentünk - egy egészen rövid biciklitúrára: 
Ipolyvarbó - Nagykér - Kiskér - Nagykér - Ipolyvarbó útvonalon.





















Köszönjük, Istenünk, ezt a szép napot! S reméljük, még sokszor és sokat lehetünk így együtt - a te szolgálatodban és a te szeretetedben.

Az elsőáldozásra készülő gyermekeink - portrék

Már csak négy nap választja el gyermekeinket a nagy naptól, mikor az alapos felkészülés után először vehetik magukhoz Krisztus Urunk testét.
A mai próba után készültek a következő képek:
Dávid

Bálint

Zoli

Flóri

Ronald

A Loretói litánia - 6


Amint mélyebben megismertük állandóan visszatérő esdeklésünket, hogy a Szűzanya könyörögjön értünk, továbbléphetünk az ő megszólításaira.
Az első három után így szólítjuk Szűzanyánkat: Krisztus szent Anyja – Mater Christi! Az evangéliumokból úgy ismerhetjük Máriát, mint Jézus anyját. Különösen Szent János apostol mutatja őt így be, mikor a Kánai menyegzőn van a Szent Család, vagy mikor Jézus a kereszten függ. Később pedig az Apostolok Cselekedetei nevezik Máriát Jézus anyjának. Az apostoli időkben, s az Egyház első évszázadaiban tehát Máriát nem Krisztus, hanem Jézus anyjának nevezték. De nem véletlen, hogy a litániában nem Jézus, hanem Krisztus anyja szerepel. Ugyanis a litánia kezdetén így imádkoztunk: Krisztus, hallgass minket! S éppen erre a névre, erre a titulusra épül a Krisztus szent anyja fohász. Ily módon is mutatja a litánia a Szűzanya és Krisztus, azaz a Fölkent kapcsolatát. A Krisztus szó, vagy eredeti nyelven Messiah – Messiás fölkentet jelent. Azaz nem Jézus személyére, hanem küldetésére utal. Ő az Isten Fölkentje. S így gyönyörűen mutatja a Krisztus Szent anyja fohász, hogy Mária nemcsak az Istenembernek, mint személynek volt az anyja, hanem a Messiásnak, azaz a Fölkentnek is az anyja, más szóval segítőtársa volt -  a megváltás művében is.
A Loretói litánia több invokációjának, azaz Szűzanya-megszólításnak van párja. Olyan, ami nagyban hasonlít a párjához, de azt részben ki is egészíti, vagy elmélyíti. Krisztus, mint tudjuk a világ Megváltója az összes mennyei kegyelem ajándékozója is egyben. Egyedül Istentől származik minden természetfeletti ajándék – kegyelem. S mivel Mária Krisztus anyja, így méltán és méltón nevezhetjük őt az Isteni kegyelem anyjának – Mater Divinæ gratiæ. Tudjuk a kegyelemről, hogy az Isten természetfeletti ajándéka, amely pusztán az Isten szeretetéből adatik nekünk. Ajándék, tehát ingyen van – nem érdemeltük ki, de mégis megkapjuk. Ezt a kegyelmet Jézus Krisztus érdemelte ki számunkra megtestesülésével, életével, szenvedésével és halálával. Igaz, hogy mi ingyen kapjuk, de Krisztus megfizette az „árát”,  a „díját” – saját vérével.
De mire kell gondolnunk, mikor a Szűzanyát az Isteni kegyelem anyjának szólítjuk? Először is arra, hogy Mária megszülte azt a Krisztust, akitől minden kegyelem származik. Mária testéből származik az a test, akiben az istenség egész teljessége lakozik. S elsőként Mária részesült ebből a kegyelemből – szeplőtelenül fogantatott. Krisztus végtelen érdemének köszönhetően már előre mentes volt az áteredő bűntől – ezért is szólítja őt az angyal kegyelemmel teljesnek.
Bizonyára hallottuk már, hogy a Szentírás az Egyházat Krisztus titokzatos, misztikus testének nevezi, s csodálatos jelképpel azt tanítja, hogy mi, a hívek vagyunk ennek a misztikus testnek a tagjai. Krisztus a fej, mi pedig a testnek a tagjai vagyunk. Szent Bernát elmélkedve e csodálatos hasonlaton így fogalmazott: Mária olyan, mintha ennek a titokzatos testnek lenne a nyaka. S éppen ezen a tagon keresztül jut el az összes mennyei kegyelem a test többi tagjába. Márián keresztül kapjuk az isteni segítséget, kegyelmet, az Isten nagy ajándékait. Persze az is egyértelmű, hogy Mária egyben teljesen alá van rendelve az Istennek, hisz csak azt továbbíthatja a testnek, ami fentről a Fejből, azaz Istentől jön.
Szűz Mária anyja magának Krisztusnak, s anyja Krisztus kegyelmeinek is. Ezért ha hozzá fohászkodunk, mi is minél több isteni kegyelmet, természetfölötti jót kérjünk. Ne ragadjunk le földi kívánságainknál – többre vágyódjunk! Isteni jóra, isteni kegyelemre, sőt, magára az Istenre – Krisztusra! Ez úton járjanak gondolataink, mikor így fohászkodunk: Krisztus Szent anyja, s az Isteni kegyelem anyja! Könyörögj érettünk!