Már
néhány hete beköszöntött a tavasz. A virágzó fák, a zöldellő mezők, az éledő
természet mind valami újat hoz életünkbe – új munkát, de új gyümölcsöt egyaránt.
S maga a természet is gyönyörűen mutatja, hogy a világ fejlődése, az élet
menete soha nem áll meg... Mindig megy előre, újra és újra megújul. A régi
elmúlik, s jön az új - az új hajtás, az új termés, az új nap, az generáció.
Minden megújul.
De
nem csak a természet, a virág s a növény újul - hanem maga az ember is! Sőt,
elsősorban nekünk a feladatunk a megújulás, az újjáéledés, az újjászületés, ahogyan
Krisztus mondta. Persze nem elsősorban testileg, hanem lelkileg kell
megújulnunk. Ami azt jelenti, hogy minden egyes nap fejlődnünk kell, tovább
kell mennünk – nem elég egy helyben, ugyanazon a helyen toporognunk. S éppen
erre buzdít, s ehhez ad erőt ez a szentmise is.
Ugyanis
az eddig hallott összes szentírási rész éppen az új dolgokra hív fel, késztet,
buzdít minket. (Már az introitusban, a kezdőénekben is ezt énekeltük: „Az Úrnak új dalt énekeljetek!” Nem
régit, nem ugyanazt, mint a múlt héten, hanem újat!)
Az
olvasmányban Pál és Barnabás, mint hallottuk, útra kelt – tovább hirdette Isten
evangéliumát, azaz valami újat vitt bele igehirdetésébe. A szentleckében János
apostol „új eget, és új földet”
látott. Az új Jeruzsálemet
szemlélhette, ahol a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáalkotok mindent!” S végül az evangéliumban maga Jézus is
új dologról beszél: „Új parancsot adok
nektek: Szeressétek egymást.” S ez a parancs nem csak kétezer éve volt új,
hanem most is, ma is ugyanúgy újonnan tud hatni.
Az
egész mai szentmise új dolgokról szól. S mindannyiunk: kicsik, fiatalok, nagyok
és idősek számára egyaránt szól a mai üzenet: vágyódjatok, vágyódjunk az újra.
Vágyódni a többre, s leleményesnek lenni a szeretetben. Sosem szabad ugyanis
megelégednünk magunkkal. Sosem mondhatjuk azt: én már elég jó vagyok, eleget és
elég jól imádkozok, teljes mértékben az Isten akarata szerint rendezem életem, mindenkit
tökéletesen szeretek, mindent jól csinálok… Egyházunk folytonosan a megújulásra
hív. Hogy naponta fel tudjuk fedezni azt az újat és jót, amit megtehetünk, s
amit meg kell tennünk.
Bármennyi
évesek is vagyunk, bárhanyadszor vagy is ma szentmisén, kell az újat, a többet,
a jobbat keresnünk.
Mert
mindig lehet jobban, mindig lehet többet.
