Urunk születésének hírüladása, más néven Gyümölcsoltó
Boldogasszony egyik kedves Mária ünnepünk. Mint általában a Mária ünnepek, ez
is szinte magától egy belsőséges, kellemes érzést vált ki szívünkben - ezért
talán mindannyiunk nevében elmondhatom: szeretjük a Mária ünnepeket - talán épp
a kellemes érzés miatt.
Fontos azonban, hogy ne csak érzelmileg, de viselkedésben
is igyekezzünk minél jobban hasonlítani, közeledni a Szűzanyához. Figyeljük az
ő magatartását a mai eseménykor: az angyali üdvözletkor. Korunk nagy teológusa,
Barsi Balázs atya így „elemzi” a történéseket: „Mária – mint igazi okos szűz – az angyali jelenés közben is használja
az értelmét, gondolkodik kezd, és nem fél kérdést feltenni: »Miképpen lesz ez,
hiszen férfit nem ismerek?« Semmiféle jelenés, égi üzenet előtt nem szabad úgy
kapitulálni (meghajolni), hogy elveszítjük a józan eszünket. Manapság elég
egyes hívőknek azt mondani, hogy itt és itt megjelent a Szűzanya, ezt és ezt
üzeni, s máris félretéve gondolkodó értelmüket „hittel engedelmeskednek”.
Csakhogy ez nem hit, hanem emberhez méltatlan naiv hiszékenység. Igenis szabad
gondolkodóba esni, szabad kérdéseket feltenni, szabad párbeszédbe bocsátkozni a
jelenésről hírt hozóval, hiszen magával az angyallal és Istennel is szabad
beszélni. Mária akármilyen jelenésnek, akármilyen üzenetnek nem adja át az
életét, csak annak, amelyik a mindenható Istentől származik.”
Ma is sokféle üzenetről, jelenésről hallunk – az interneten,
az újságokban, a médiában… Egyesek a világ végét hirdetik, mások erre vagy arra
figyelmeztetnek. Mi soha ne veszítsük el józanságunkat, hanem Szűzanyánkhoz
hasonlóan mindig kérdezzünk rá: honnan való, kitől jött, hogyan jött, mit
hirdet. Mindenekelőtt azt vizsgáljuk: Istentől jövő-e az üzenet. Maga a
Szentírás és Egyházunk tanítása szinte minden kérdésre világos választ, minden
útvesztőből biztos utat mutat. Ezért mindig, ha bármilyen üzenetről,
jelenésről, csodáról hallunk, mielőtt elhinnénk, vizsgáljuk azt meg. S ne máshol,
de az Isten élő szavánál, és Isten élő Egyházánál kezdjük az igazság keresését.
Barsi Balázs atya folytatja: „A Szent Szűz csak azután mondott igent, hogy meggyőződött róla, Isten
küldöttje járt nála. Ezután viszont nem tétovázott beleegyezését adni, értelmét
és akaratát alávetni, testét és lelkét átengedni Isten terveinek szolgálatára.
Ma, amikor a Hiszekegyet mondva térdet hajtunk a megtestesülést megvalló szavakra,
testünknek ez a mozdulata fejezze ki elménk értelmes meghódolását, akaratunk
beleegyezését, érzelmeink megnyugvását Isten ránk vonatkozó terveiben.”
Barsi-Teleki alapján
