"Még abban az órában..." /Lk 24,13-35/

Az emmauszi tanítványoknak lángolt a szívük, amikor az Úrral beszélgettek. S mikor betértek Jézussal emmauszba, már esteledett – késő volt. De a szentmise, a kenyértörés után, mikor Jézus eltávozott közülük, eltűnt előlük, azonnal visszaindultak Jeruzsálembe.

Nem várták meg a holnapot, nem várták meg a nappalt, hanem minden nehézség ellenére azonnal elindultak. Olyan nagy hatással volt rájuk az Isten, a szentmise, hogy nem halogathatták az abból fakadó tetteket sem másnapra, sem máskorra.

Mi is gyakran itt vagyunk a szentmisén, s talán gyakran érezzük is, mi az, amit meg kellene tennünk. De mégsem tesszük. Várunk. Várjuk a majd a másik alkalmat,a  jobb lehetőséget, a kedvezőbb körülményeket… s talán addig várunk, míg minden lehetőség elszalad s elszalasztódik.

Az emmauszi tanítványok példájára ne a kedvezőbb alkalmat, a jobb körülményeket keressük, hanem minden helyzetben tegyük meg a jót, amit lelkiismeretünk sugall – bármily nevetségesnek, körülményesnek, esetlennek tűnik.

Vaklárma

Többen fordultak hozzám az elmúlt héten, s egy eléggé elterjedt témáról, közhiedelemről kérdeztek. Sokunk elektronikus postaládájában kéretlen üzenetek jelentek meg, melyek közül az egyik egy weboldalra utal és hív: utolsóidők, vagy nagyfigyelmeztetés.
Ezek az oldalak úgy mutatkoznak be, mint amelyek segítséget akarnak nyújtani napjaink hívőinek, s a legfontosabb dolgokra hívják fel a figyelmünket, melyekről persze állítólag az Egyház hallgat, s eltitkolja az igazságot.

Ha hűek szeretnénk maradni az igazsághoz, melyet Krisztus megbízására Egyházunk hordoz, olvassuk el Egyházunk püspökének, Székely Jánosnak levelét, melyet éppen ennek a problémának megoldására írt:

Székely János püspök atya levele a "nagyfigyelmeztetés"-ről

„Ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok felül a lelkeket, mert sok hamis próféta támadt!”

Kedves testvérek, kedves Mária Rádióhallgatók!

Az utóbbi hónapokban sokan felfigyeltek a „Nagy figyelmeztetés”-nek is nevezett üzenetre. Ezzel kapcsolatban szeretném néhány dologra felhívni a figyelmeteket.Krisztus Urunk gyakran beszélt arról, hogy sokan jönnek majd az Ő nevében, és különböző üzeneteket fognak átadni. Ezt mondta: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő. Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek! Ilyeneknek előbb meg kell történniük, de ezzel még nincs itt a vég!” (Lk. 21,8-9) Szent Pál apostol így inti a tesszalonikaiakat: „Urunk Jézus Krisztus eljövetelét illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már a küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket!” (2 Tessz 2,1-3) Maga Krisztus, amikor az utolsó napról kérdezték, ezt felelte: „Azt a napot, és azt az órát nem tudja senki, még az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.” (Mk 13,32) Szent Pál apostol is figyelmeztet: „Az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.” (1 Tessz 5,1) Minden olyan magán-kinyilatkoztatás, amelyik időpontokat jósol meg, és végső események konkrét idejét akarja meghatározni, ellentmond Krisztus szavainak. A végső események időpontját senki sem ismeri, csak az Atya! A Nagy figyelmeztetésről szóló állítólagos üzenetekben viszont ezt olvassuk: „Még ebben az évben…”; vagy másutt: „pár hónapotok van hátra”. Ezek a kijelentések nyilvánvalóan ellentétesek azzal, amit az evangélium tanít. Azok a hiteles magán-kinyilatkoztatások, amelyeket az Egyház elismert (pl. Lourdes, Fatima, az Isteni irgalmasság üzenete szent Fausztinának, stb.), mind mentesek az ilyesfajta időpontokra való utalásoktól. Ráadásul a Szentírás arra tanít minket, hogy a szívek titkait egyedül Isten ismeri, egyedül Ő ítélhet (Jer. 17,9-10). Szent Pál azt írja, hogy még saját maga fölött sem ítélkezik (1 Kor 4,3-4). A Szentírástól idegen a Nagy figyelmeztetésnek nevezett üzenet tartalma, hogy Isten – ahogyan írják – feltárná mindenki előtt a lelke állapotát. Az ember nem ismeri, nem ismerheti a saját lelke titkait a maguk teljes mélységében. 
Egyedül Isten az, aki ismeri a szívünk legmélyét, aki megítélhet. Az Egyház a magán-kinyilatkoztatásokat hosszas és komoly vizsgálatnak szokta alávetni. Szent János apostol levelében olvassuk: „Ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok felül a lelkeket, mert sok hamis próféta támadt!” (1 Jn. 4,1). Az Egyház vizsgálja az üzenet tisztaságát (vagyis azt, hogy összeegyeztethető-e a Szentírással és az Egyház hitével), azt hogy van-e nyilvánvaló jele annak, hogy természetfeletti esemény történt, és vizsgálja az üzenet átadójának személyét, hitelességét, életszentségét is. A Mária Rádió csak olyan magán-kinyilatkoztatásokat ismertet és közöl, ahol ez az egyházi vizsgálat megtörtént, és pozitív eredménnyel zárult. Természetesen az idők jeleire mindannyian figyelünk, és figyelünk korunk hiteles prófétáira is. A lelkünket pedig igyekszünk megtisztítani a bűnbánat szentsége, a szeretet cselekedetei és az alázatos imádság által. Azonban mindebben figyelünk az Egyház tanítására, amelynek Krisztus megígérte a Szentlélek segítségét: „A Vigasztaló, a Szentlélek, akit a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek…
Elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn. 14,26; 16,13).
Sok szeretettel és imával,

Székely János püspök, a Mária Rádió védnöke

Ez a mi álláspontunk, hisz mindannyian az Isten szavát, a Szentírást vesszük alapul. Az számunkra a szent, mely a Szenttől származik. Adjunk hálát az Istennek, hogy a Szentírás szava ma is egyértelműen utasít, tanít, biztat, reményt ad és a mennybe vezet!

Aki bővebben szeretne foglalkozni ezzel a témával, olvassa el a következő írást is, mely szintén megbízható forrásból származik:


Nagy Figyelmeztetés: hamarost itt a világvége?

Ez a katasztrófa úgy fog elérkezni a földre, mint egy villám. Abban a pillanatban a reggeli nap fényét szuroksötét váltja fel – áll a levelezőlistákon terjedő Nagy Figyelmeztetésben. Miről is van szó? Katolikus teológusok is megszólalnak az összeállításban.
Hogy mi is ez a Nagy Figyelmeztetés? Ez vezetné be a Krisztus második eljövetele előtti időszakot: „most egy új korszak köszönt erre a világra, amit csak nagyon kevesen fognak megérni. Eléri ezt a földet igazságosságom haragja. A nagy figyelmeztetés már útban van. A nagy természeti katasztrófák, és szerte a forrongások ennek a jelei – mondta állítása szerint Jézus 2011. március 22-én egy Mária Julianna nevű látnoknak.
 Mindenesetre olyan praktikus tanácsokat is kaptunk, hogy „legyen tartalék élelmiszeretek:  víz, szentelt gyertya, mely világosságot ad majd nektek. Legyen nálatok szenteltvíz,  só és olaj a házban. Legyen kéznél otthon takaró, és elsősegély felszerelés! Hordjátok magatoknál a Szentelményeket, de legyenek veletek otthonaitokban és az autótokban is (kereszt, csodás érem, skapuláré).  A szentírás és az imakönyv is legyen közeletekben.” 
„A Nagy Figyelmeztetés után életetek egy bizonyos időre drámaian megváltozik. Többé senki nem foglalkozik üzleti dolgokkal. Minden ilyesmi leáll,  mert az emberek nem az üzleti dolgokkal fognak foglalkozni,  hanem a lelkükkel. Minden más is, ami nem a lélek megmentésével kapcsolatos, jelentéktelenné válik és abbamarad,  például a tömegközlekedés.”
Rejtőzködő közvetítők?
Mindezt a nagyfigyelmeztetés.hu című oldalról tudhatjuk, amelynek híre egyre jobban levelezőlistákon terjed. Külön pontokba szedve tájékozódhatunk Jézus állítólagos üzeneteiből arról, hogy mi a Nagy Figyelmeztetés, miért következik be, hogyan fog zajlani, mit kell tenni a bekövetkezéséig és mit utána. Itt olvashatunk arról is, hogy Maria Divine Mercy (a szerénytelenül csak az Isteni Irgalmasság Máriájának nevezett látnoknő) által, 2011. november 17-én kapott üzenetben Jézus azt kéri, hogy vegye kezdetét egy „Jézus az Emberiséghez Imahadjárat”, a Jézus Krisztus által a világnak adott imákból, azok naponta történő elimádkozásával. A nagyfigyelmeztetés.hu ugyanakkor athewarningsecondcoming.com oldal magyar változatának tartja magát (az oldal alcíme: „új próféciák a második eljövetelt megelőző világeseményekről”). Ugyancsak ehhez a szubkultúrához tartozik az utolsoidok.com oldal is. (Lépten-nyomon hangsúlyozzák, hogy a Nagy Figyelmeztetés nem Jézus második eljövetelére utal, ugyanakkor az anyaoldal címe mégis ezt teszi). 
Három kiválasztott ország tűnik fel a jelenésekben: Az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és Magyarország: „amikor mindhárom vezető politikust megölték, az arab világ összefog. Izraelt felmorzsolják, majd Amerika ellen fordulnak. Ledobják rájuk az atomot. Amerika lángokban fog égni. Ezzel elkezdődik a harmadik világháború. Lezárul ez a korszak. Egy új következik. A béke és a szeretet kora.” „Édesanyám soha nem vette le a kezét Magyarországról, és nem is fogja.” A három vezető politikus közül az első Kadhafi lett volna ezen oldalak szerint. A videók hangvétele patetikus, hatásvadász.
A Magyar Kurír megpróbált utána járni ezeknek a jelenéseknek. Érdekes módon Maria Divine Mercy látnoknőről az interneten nem lelhető fel fénykép, többnyire csak Faustina nővér fotóját dobja rá ki a Google keresője. Megpróbáltuk elérni a nagyfigyelmeztetés.hu szerkesztőit, „Ritát” és „Orsit” az oldal e-mail-címén keresztül. Személyes találkozásra nem vállalkoztak, írásban azonban készségesen válaszoltak feltett kérdéseinkre. Megkeresésünknek bevallásuk szerint nagyon örültek, mivel „igen fontos dologról van szó, és sajnos az egyház nem beszél erről, így azok a lelkek, akik csak a templomban értesülhetnének erről, félő, hogy nem fogják tudni olyan felkészülten várni, mintha erről már hónapok óta olvasnának.”
Mint írják: „a Nagyfigyelmeztetésről először a Szűzanya beszéltGarabandalban, 1961-ben. A világ különböző pontjain élő látnokok egybehangzóan beszélnek a Nagyfigyelmeztetésről: Dél-Amerikától Ausztráliáig, Maria Divine Mercytől Mária Juliannáig. Érdemes meghallgatni a Maria Divine Mercyvel készített interjút mert abból sok kérdésére választ kap: öt papnál járt, mire a hatodik elvállalta a lelkivezetését, de nem fedi fel, hogy melyik püspökséghez tartozik, és azt sem, hogy hol él, ki ő, mert az Úr Jézus kérése az, hogy a rejtekben kell maradnia, sok más prófétához hasonlóan. Nem fedheti fel magát, így nem fogja elárulni kilétét sem addig, amíg erre nem kap utasítást Jézustól. Ezért sem talál Róla fényképet. Ő olyan eseményekről kap próféciákat,  amelyek Jézus második eljöveteléig következnek be, ami nem összetévesztendő a Nagyfigyelmeztetéssel. Ez két külön esemény. Sajnos azonban mi sem tudjuk felfedni magunkat – ez a lelkivezetés, hogy maradjunk a háttérben –, de minden kérdésre tudunk írásban válaszolni.” 
A garabandali jelenések 1961-65 között történtek az észak-spanyolországi San Sebastian de Garabandalban, ahol először Szent Mihály arkangyal, majd a Szűzanya jelent volna meg négy iskolás lánynak. A garabandali jelenésekről az egyház nem nyilatkozott, a helyi püspökök és az egyház képviselői általában tartózkodóan, hol szkeptikusabban, hol óvatosan a látnokokat védve nyilatkoztak, de hivatalos egyházi álláspont nincs az ügyben. Mindenesetre érdekes, hogy innen olyan jóslatok származnak, mint hogy a nagy figyelmeztetés utáni második „esemény  egy  csütörtöki  napon este 8.30-kor  egy bizonyos évben április 8-án, 16-án vagy e két dátum között következik be”.
A Jelenések könyvének idejét éljük?
A Nagy Figyelmeztetésről már Székely János esztergom-budapesti segédpüspök is beszélt, aki leszögezte: „minden olyan magán-kinyilatkoztatás, amelyik időpontokat jósol meg, és végső események konkrét idejét akarja meghatározni, ellentmond Krisztus szavainak. A végső események időpontját senki sem ismeri, csak az Atya”. Ezt a Nagy Figyelmeztetés hívei úgy cselezik ki, hogy közlik: esetükben szó sincs a második eljövetel idejének megadásáról, itt egy figyelmeztetésről van szó. Székely János véleménye többek közt aszeretetföldje.hu-n olvasható, ahol az első, reagálásként érkezett kommentben bizonyos Z. Levente megállapítja (és ez általános vélemény a Nagy Figyelmeztetés drukkerei közt): „azt is tudjuk, hogy a Jelenések könyvében leírtak idejét éljük, elegendő kitekinteni a világban történő eseményekre”. 
Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karának teológus professzora ezzel szemben a Kurír kérdésére leszögezte: „az első század végén keletkezett apokaliptikus irat, a Jelenések könyve is igazából történelemteológiát foglal magában. Ezeket a jeleket úgy kell értelmezni, hogy hol fölerősödve, hol visszahúzódva folyamatosan jelen vannak a tapasztalati világban, és arra figyelmeztetnek minket: mennyire sérülékeny és törékeny az, amit az ember létrehoz.”
A teológus szavaihoz hozzáfűzhetjük: a mai „világban történő események” egyáltalán nem exkluzívak. Ha a „nagy természeti katasztrófák, és szerte a forrongások” a nagy figyelmeztetés jelei, akkor a történelem bármely korábbi szakasza is lehetett volna ilyen jel, hiszen nincs ma több történelmi katasztrófa, nincs több háború és nincs több forrongás, mint korábban – maximum számunkra új mindez, ha még nem tapasztaltunk hasonlót életünk folyamán. Talán meglepő a párhuzam, de az arab tavasz eseményeinél nagyobb mértékű változás volt a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása 1990 körül. A válság sem éri el azt a mértéket, amelyet elért az 1929-33-as nagy gazdasági világválság, továbbá az első vagy épp a második világháború idején is sokkal inkább érezhették magukat az emberek az apokalipszis tájékán. De ugyanez volna elmondható a forradalmak koráról, a 19. század első feléről, vagy a középkori járványok idejéről is. 
Az olyan ellentmondásokról nem is beszélve, mint hogy „egy nagyon hideg éjszakán fog mindez elkezdődni”, illetve „ez a katasztrófa úgy fog elérkezni a földre, mint egy villám. Abban a pillanatban a reggeli nap fényét szuroksötét váltja fel”. Emellett az Amerikai Egyesült Államok és Izrael mint állam történelmi szerepét kiemelő, küldetéstudatos felfogás az amerikai neoprotestáns kisegyházak sajátja. 
A Nagy Figyelmeztetés maga is a fogyasztói szemlélet terméke?
Van esély rá, hogy Krisztus figyelmeztet minket a végidők előtt, de az idők jeleinek értelmezése a mindenkori tanítóhivatalra tartozik. A tanítóhivatal viszont a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójában kimondta, hogy sem az idejét, sem a módját nem ismerjük Krisztus második eljövetelének. Pál apostol annyit mond, át fog alakulni a természet. A borúlátó, katasztrófalátó, ijesztgető szemlélet az ószövetségi prófétákból is táplálkozik - fejtette ki a Kurírnak Kránitz Mihály, ugyancsak a PPKE HTK professzora.
Hozzátette: az egyház az ilyen felhívásokra, mint a Nagy Figyelmeztetés, nem reagál, mert akkor belemenne kisstílű vitákba. Persze amennyiben valami megtérésre és bűnbánatra hív fel, annyiban evangelizációs módszer, „de azt hiszem, itt nem erről van szó: olyan szavakkal, érzelmekkel operálnak ezek a tudósítások, amelyeknek a kinyilatkoztatáshoz nem sok közük van”. Senkivel nem történhet baj, aki szentségi életet él, a keresztény embernek hűségesen követnie kell vallási kötelességeit: ima, szentmisén való részvétel, Krisztussal való találkozás, szolgálat. „Ez a hit útja, nem pedig az ijesztgetéseké és fenyegetéseké.” 
Elmondta még, hogy „az egyház idejére, tehát az előző kétezer évre eső jelek közt lehetnek a magán-kinyilatkoztatások is, amelyeket az egyház megvizsgál, és vagy elfogadja, vagy azt mondja, ez az egyénhez szólt. A krisztusi kinyilatkoztatáshoz ezek semmit nem tesznek hozzá, maximum megvilágítják, megerősítik”. A huszadik századi Mária-jelenések közül számosat elfogad az egyház, másokról még nem nyilatkozott. Állítólag folyamatban lévő jelenéseket az egyház vizsgál ugyan, de nem szokott róluk nyilatkozni. 
Az ilyen világvégeváró hangulat végigkíséri az egyház történetét, már az evangéliumokban megtaláljuk ennek a nyomait – mondta Puskás Attila. – Máté evangéliumának 13. fejezetében Jézus második eljöveteléről beszél, és említ bizonyos jeleket. Az első keresztény közösségek kézzelfogható jelekhez kötötték a második eljövetelt, ilyen például a jeruzsálemi templom lerombolása. Jézus összes végidőkre vonatkozó mondatának azonban az a végkicsengése, hogy egyetlen konkrét jelhez sem szabad hozzákötnünk a második eljövetelt. 
Adventben vagyunk, ilyenkor is azon van a hangsúly, hogy legyünk éberek és virrasszunk.  A számadásra való készenlét alapállapota kell legyen a keresztény embernek, és nem szabad hozzá kötni konkrét politikai fordulatokhoz – mutatott rá a PPKE HTK tanára. – Bizonyos értelemben már eljött a végidő, Jézus megtestesülésével és húsvétjával. Isten országa már itt van, csak jelenléte a történelemben még láthatatlan, rejtett. A halálunkra is készen kell állnunk, és Krisztus második eljövetele nem jelent személyes szinten ennél többet. Az Isten akaratához való igazodás állandó feladata a keresztény embernek. 
Puskás Attila is úgy véli: amennyiben az úgynevezett látnokok arra szólítanak fel, hogy térj meg és vedd komolyan az evangéliumot, semmi újat nem mondanak. Ennek komolyan vételéhez azonban „nem kell fenyegetéseket hozzácsatolni. Ne a hamarosan bekövetkező vég miatti félelemből fakadóan vegyük komolyan a keresztény életet! Ez nem volna krisztusi lelkület. Ahhoz képest, hogy Krisztusban bízva kell élni, nem látom értelmét az ilyen látomások után való futásnak.” 
Szenzációéhséget, a különleges dolgok iránti fogyasztói szemléletet érzek ki a Nagy Figyelmeztetés tálalásából. Aki rendszeresen olvassa az evangéliumokat és éli a lelkiéletet, annak nincs szüksége ilyesmire. Torzítja a keresztény felfogást, ha konkrét időponthoz, konkrét eseményekhez, esetleg politikai eseményekhez kötjük a második eljövetelt, netalántán rémképekkel próbáljuk az embereket rávenni a megtérésre – foglalt állást Puskás Attila. 
Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Mi történt Rómában az elmúlt héten?

Római beszámoló