2013. július 28-án, vasárnap hajnali hat órakor egy kb. negyven fős hívőkből álló csapat gyűlt össze az ipolyvarbói templomnál. Nem véletlen, hisz a már korábban meghirdetett Palóc Búcsúra vágyók itt kezdtük meg zarándoklatunkat.
A balassagyarmati KÉSZ tagjainak külön, személyes meghívására döntöttünk úgy, hogy e közeli búcsúra elzarándoklunk. Mivel a távolság tényleg nem nagy - főleg "légvonalban", ezért úgy határoztunk, hogy a két községet összekötő 14 km-es utat apostolok lován, azaz gyalogszerrel tesszük meg.
Mint már arról szó esett negyven, szinte minden korosztályt magába foglaló hívő indult el templomunktól reggel hat órakor.
Csodálatos idővel áldott meg minket az Úr: gyönyörű hajnali napsütés, az éledező természet csak mégjobban szította szívünkben a vágyat, hogy minél közelebb kerüljünk Szűzanyánkhoz, Istenünkhöz, s a családok egy nagy védőszentjhez, Szent Annához, kinek a tiszteletére ezen búcsú is ünnepeltetett.
Néhány percen belül már elhagytuk községünk határát. Háttérben otthonunk, templomunk.
 |
| Hűséges ministránsaink most is bizonyították: az Istenért akarnak, és tudnak is áldozatot hozni |
 |
| Gyönyörű volt az ébredező természet |
 |
| A sor végén |
 |
| Volt kiséretünk is, amely sok tehertől megszabadított - a nehezebb dolgokat vitte helyettünk - köszönjük |
 |
| Megtiszteltetés volt vinni a keresztet és zászlónkat - többnek is kijutott |
 |
| Útközben imádkozva, énekelve "hangolódtunk rá" a búcsúra |
 |
| Ha valaki elfáradt, akkor is jól jött a kíséret |
 |
| Persze meg-megálltunk egy kis frissítőre, s atermészetben való gynyörködésre |
 |
| Így kell ezt: apa és fia együtt az Isten felé |
 |
| Nem csak a belső, de akülső egység is fontos - egy-egy szakasz végén bevártuk egymást |
 |
| Az első és egyben utolsó nagy pihenő - Szelestyén községben |
 |
| Majd újra úton - egy kis erdős részen... |
 |
| ...melyben kisérőnk "vágta" az utat |
 |
| Az egyik legjobb pillanat - felfrissülés az "útbakerült" vízben. Igaz, mi nem száraz lábbal keltünk át és nem a tengeren, de annál jobb. Nincs is jobb egy ilyen frissítőnél! |
 |
| Felfrissülve folytattuk utunkat - már közel a cél |
Megérkeztünk a találkozó helyére. Az előzetes megbeszélések alapján a helybéliek, a balassagyarmati barátaink kijöttek elénk a határhoz, ahol csatlakozott hozzánk a többi felvidéki csoport: többek között Bussáról, Ipolyságról, Csalomjáról, Inámból...
 |
| Így már egy egészen nagy csoport vonult - a városon át a búcsú helyére, a Palóc Ligetbe. |
 |
| A balassagyarmati "rokon", Legszentebb Szentháromság római katolikus templomnál |
 |
| Székely János püspökatya, Stella Leontin plébános atya, valamint Nagy Richár plébános atya a Szent Anna szobornál. |
 |
| Az egész búcsú központi, legfontosabb része, a szentmise |
 |
| A szentmise után barátaink egy pompás, kiadós ebédre invitáltak minket - hála és köszönet, a szivélyes és nagyszerű fogaddtatásért! Isten fizesse meg, barátaink! |
Istennek legyen hála, hogy ilyen jól sikerült zarándoklatunk. Persze hála azoknak is, akik eljöttek, azoknak, akik imáikkal, vagy bármilyen más módon támogattak.
Bízunk benne, hogy elsőként egyben nem az utolsó ilyen zarándoklatunk volt - hanem hagyományteremtő szándékunk legközelebb még több testvérünket megszólítja, s közelebb vezeti Istenhez.
Köszönünk mindent!
Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!
Mi
is tudjuk, hogy a szentáldozásban testileg a legszorosabban egyesülünk
Istenünkkel. De ezt a testi egységet mindig készítse elő, s kísérje lelkünk tevékenysége
is, azaz soha ne felejtsük, vagy ne mulasszuk el a szentáldozás előtti, és
utáni imádságot - amint azt első szentáldozásunkkor megtanultuk.
