Ádvent első hete

Az igazi kicsinyek /Lk 10,21-24/

„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki.“ Ezekkel a szavakkal imádkozott Jézus. Gyönyörűen kifejezik Isten – számunkra sokszor érthetetlen –  szándékait. Azoknak mutatja meg magát, azoknak adja a legtöbb kegyelmét, akik beismerik kicsinységüket, bűnösségüket, tehetetlenségüket. Akik nem csak álszent módjára mondják magukat kicsinek, de valóban beismerik azt.

A Megváltó eljövetelére várunk, aki a megváltást hozza. De ahhoz, hogy eljöjjön, be kell ismernünk, be kell látnunk, mennyire szükségünk van rá. Bűneink miatt, melyekkel Istenünket bántjuk, ki kell engesztelnünk az Istent. De mi nem vagyunk rá képesek, hisz naponta csak újabb és újabb bűnöket szülünk. Vegyük észre ebben az ádventben: egyedül az Istenember az, aki ki tudja engesztelni az Istent a mi nevünkben, hogy bocsánatot tudjanak nyerni bűneinket.

Várjuk Urunkat, megváltásunkat hozza.