Furcsának
tűnhet, hogy Jézus a templomban imádkozás, vagy tanítás helyett azt nézi,
ki mennyit dob a perselybe. Talán arra is gondolhatunk, hogy „ezek szerint“
Jézus is szerette nagyon a pénzt, ha a templomban a perselyt figyelte...
Nem
így van ez. Ha jobban odafigyelünk ezt a történetet, megértjük, hogy Jézus nem
a pénzt, nem az összeget figyelte, hanem azok szívét, akik ezeket adták.
Itt is, mint sok más helyen ő a külsőség helyett az ember legbelsejét
látta. Nem a látszatot, hanem a lényeget, ami belül van.
Gondoljunk
gyakran arra, hogy bármit teszünk, Istenünk mindig figyel minket. De sosem a látszatot,
hanem a szándékot, a szívességet, netán szívtelenséget látja. Vajon
mai cselekedeteinken meglátta-e a szívből jövő, őszinte jó szándékunkat,
szeretetünket?