Jézus
kiűzte az árusokat a templomból. Tudni kell azonban, hogy az a hely,
ahonnét kiűzte őket, nem a templom szentélye, hanem a templom előcsarnoka
volt. De ezzel a tettével Jézus megmutatta, hogy már a templom közelsége kell,
hogy az istenes dolgokra vonzza a figyelmünket, s ne a földi dolgokra. Így például
itt nálunk a templomudvar is már egy szent helynek számít, mert az Isten
házához, a templomhoz tartozik. Kell ezért, hogy már ott is az odafent valókon
gondolkodjunk. Sőt, már maga a templomba jövés is – az úton, az utcán – arra
kell, hogy ösztönözzön.
Ezért
azon legyünk, hogy már templomba jövet Istenre hangoljuk szívünket, lelkünket, gondolatainkat,
szavainkat. Beszélgessünk egymással ne csak mondjuk a szomszédról, de osszuk
meg egymással azt is, hogyan érintett meg minket az isteni szó egy-egy
szentmisén, vagy személyes imádságban.
Útközben
a templom felé ne csak testileg, de lelkileg is siessünk az Úrhoz.
