Ma
van szűz és vértanú szentünk, Szent Cecília, a szent zene és ének védőszentjének
az ünnepe. Ezért néhány szót ma a szent énekről, szent zenéről szólok.
Valószínűleg
mindannyian ismerjük Szent Ágoston sokat idézett gondolatát: „Aki szeret, az énekel”, azaz, ha valakit
szeretünk, sokszor dalra kelünk, ódát zengünk neki – így próbáljuk kifejezni
szeretetünket. S a legjobban ez magára a szeretetre, az Istenre érvényes. Ha őt
szeretjük, akkor elengedhetetlen, hogy többek között ne énekeljünk neki. Egyszerűen
de nagyszerűen fogalmazta meg szentatyánk: „Isten dicséretéhez ének szükséges.”
Az istentiszteletünknek egyenesen elengedhetetlen része az ének. Sőt, XVI. Benedek
pápánk azt mondja: „…a zene és az ének…
maga a liturgia”, maga az istentisztelet. Mert „minden minőségi zene meghaladja az egyszerű emberi világot, és az
Istenre mutat.” A zenével olyan dolgokat fejezhetünk ki, melyeket semmilyen
nyelven nem tudunk elmondani. A legszomorúbb fájdalmunkat, a legédesebb
örömünket, a legmerészebb reményünket… S éppen a zenével tudjuk a legtökéletesebb
módon dicsérni az Istent.
Tartsuk
nagy becsben, ápoljuk felelősséggel, s énekeljük fáradhatatlanul szent énekeinket.
Hogy a pap mindennapi szentmiseáldozata, és a ti szentmiseáldozatotok is kedves
legyen a mindenható Atyaisten előtt.
