A legtöbben
közülünk egész kiskorunk óta keresztény nevelést kaptunk. Rengetegszer voltunk
már templomban, szentmisén. Így elmondhatjuk, hogy e hitben nőttünk fel, e
hitben váltunk felnőtté. Gyerekkorunkban hitünk még gyerekcipőben járt,
testileg felnőve azonban már kellet, hogy hitünk is nőjön. A rendszeres napi
ima, a szentségek meg kell, hogy hozzák minden ember életében gyümölcsüket.
Szent
Pál apostol beszélt magáról a mai szentleckében: „Amit egykor előnyömnek tekintettem, azt most Krisztusért értéktelennek
tartom.“ Fontos, hogy azokhoz a földi, földies dolgokhoz, amiket régen
nélkülözhetetlennek tartottunk, ma már ne ragaszkodjunk foggal-körömmel.
Tudunk
eléggé és egyedül az „odafent valókra” vágyakozni? Kérjük Istenünket, hogy ne
csak korban, de hitben is napról napra növekedjünk.