Ma kötelező ünnepünk van, s mivel komolyan vesszük hitünket,
vallásunkat, eljöttünk erre a szentmisére. Így most akarva-akaratlanul is
Egyházunk lelki szemeink elé tárja azt a milliónyi szentet, akik itt
éltek, de már egy végtelenül jobb helyen élnek. S mi, útonlévők
feltekintünk a már célbaérkezettekre, s biztatást meríthetünk.
Láthatjuk, hogy mindenféle nemből, korból, állásból, nemzetből jutottak el –
nem kevesen – oda, ahová mi is tartunk.
Éppen ezért bármilyen nehéznek is gondoljuk a mi élethelyzetünket,
vagy a körülményeinket, látva e sok szent sikeres harcát a bűn ellen –
mi se adjuk föl, akárhányszor buktunk már el egy-egy bűn elleni harcot. Sőt, Tiszteletreméltó
Szent Béda egyik beszédében így buzdít: „Ha
hevesebb a harc, nagyobb a bátor harcos dicsősége is. Hol növekednek
a kínoztatások, ott növekszika
megérdemelt jutalom is. (...) Hát rajta, kedveseim, a küzdelemre! A harcból
hazatérőket kitárt karral várják a mennyei városban! Lépjünk mi is erre az
útra, siessünk a mennyei hazába.“
