2012. augusztus 13., hétfő

Hogyan lesz valakiből domonkos nővér?


Ahogy arról már korábban beszámoltam, nemrégiben Kortis Mónika Zsófia nővér  örökfogadalom tételén jártam Budakeszin. Az egyik blogolvasónk feltett egy kérdést, mégpedig: "Hogyan lesz valakiből szerzetesnővér?"

Erre a kérdésre, külön kérésre maga Az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának általános főnöknője, Deák Viktória Hedvig OP válaszolt, melyet alább közlök.


Hogy hogyan is lesz valakiből domonkos nővér?



A hivatás egy életen át tartó nagylelkű válasz Isten kezdeményezésére, aki az embert mindig nagyobb szeretetre hívja. A szerzetesi hivatás első és legfontosabb feltétele ezért az, hogy maga Isten hívja az embert. A hivatás megtapasztalása sokféle módon lehetséges: jele lehet a hivatásnak, ha valaki úgy érzi, hogy "nem elég" neki az, amit

tesz, ahogyan él az ún. normál életében, és szeretné még teljesebben egyedül Istent szolgálni - és ez az érzés hosszasan nyugtalanítja...aztán jel lehet az, ha vonzza a szentmise, Jézus valós jelenléte az Oltáriszentségben... ha Jézus személye lelkesíti egyre jobban, szeretne Hozzá hasonlóan élni és Őt megismertetni másokkal, és hasonlók.
A hivatásnak persze vannak emberi feltételei: a testi-lelki alkalmasság a szerzetesi életre (az alkalmasság konkrét feltételei rendenként változnak) és az, hogy egy konkrét közösség elfogadja, ezzel mintegy hitelesítve a hivatást.

Sok szerzetesi közösség szervez hivatástisztázó lelkigyakorlatot, a domonkos nővérek is, de évközben is el lehet látogatni az egyes közösségekbe.
Ha valaki jelentkezik és alkalmasnak bizonyul, akkor az egyes rendek gyakorlatának megfelelően történnek a képzés szakaszai. Az alkalmassághoz nálunk követelmény a 19 év és az érettségi. Az első ilyen szakasz a képzésben nálunk a jelöltség, ami legalább fél évig, általában egy évig tart. Ez alatt a jelölt a nővérekkel együtt él, közelről látja az életüket és megbizonyosodhat ő is és a rend is arról, hogy a hivatása valódi-e, odahívja-e az Úr, és valóban alkalmas-e. Ezt követi a noviciátus-újoncidő, ami nálunk két évig tart, és a beöltözéssel kezdődik, amikor valaki először veheti fel a szerzetesi ruhát. A noviciátus első éve kizárólag a lelki képzésre koncentrál, a második pedig az apostoli munkába való bekapcsolódásra. Ez egy csendes, visszavonult időszak. A két éves noviciátus után van az első fogadalom, amikor a nővér először kötelezi el magát nyilvánosan Krisztus szorosabb követésére a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsai szerint, egy konkrét közösségben. Ezt az ideiglenes fogadalmat az örökfogadalomig évente megújítja a junior nővér.
Az első fogadalom után következik az ún. juniorátus, az ideiglenes fogadalom időszaka, ami nálunk négy évig tart, és tanulmányokkal, illetve az apostoli munkába való fokozatos bekapcsolódással telik. Ez után következik az örökfogadalom, amikor valaki teljesen Istennek szentelődik, Isten teljesen lefoglalja magának, és teljesen átadja magát a közösségnek is, annak teljes jogú tagja lesz. A szoros értelemben vett szerzetesi képzés az örökfogadalommal zárul, persze ezzel a szerzetes egyre nagyobb alakulása Jézushoz egészen a halálig folytatódik.


Hála és köszönet Deák Hedvig OP nővérnek!