2012. augusztus 11., szombat

Úton hazafelé

A szentkúti búcsúról hazafelé jövet készült ez a kis fotó... a többi is jön majd...


Miserend és hirdetések - Évközi 19. vasárnap


Évközi idő tizenkilencedik vasárnapja


A múlt vasárnap Jézus Krisztus élő kenyérnek nevezte magát. Mindenki figyelemmel s odaadással hallgatta. Álmélkodtak és csodálkoztak mind azon, amit mondott.
De mit hallottunk ma? „A zsidók zúgolódni kezdtek Jézus ellen, mert azt mondta: «Én vagyok az égből alászállott kenyér».” Pont az ellenkezőjét teszi annak, amit a valós időrendben egy pár perccel, vagy órával előbb tettek. De vajon miért? Miért kezdtek el zúgolódni a zsidók? Megkaptuk ma a választ is. Így érveltek: „Nem Jézus ez, akinek ismerjük az apját és az anyját?
Látjuk, kedves testvéreim, ezt a gondolatmenetet? Az emberek hallanak egy beszédet, mely egészen a szívükhöz szól, amely megszólítja őket. De mikor elgondolkoznak rajta, hogy ki is mondta nekik ezt, zúgolódni, morogni kezdenek. Nem gondolnak arra, hogy valóban Isten szólhat hozzájuk.
Így most könnyen azt gondolhatjuk, milyen oktalanok voltak ezek a zsidók, hogy beszóltak Jézusnak. De ennek ellenére merem állítani, hogy ezek a zsidók még sokkal jobban cselekedtek, mint sokszor mi magunk, akik talán elítéljük őket. S hogy miért?
Gondoljunk bele. Hányszor megtörtént már velünk, hogy valamelyik barátom, a szomszéd, vagy esetleg családtag, mondjuk a feleségem, gyermekem, szülőm intett engem valamire. Tudtomra adta, hogy valamit nem jól csinálok, hogy szeretetlen vagyok, hogy nem jól, vagy keveset imádkozok… S én? Meg se hallgattam, ha nem egyből zúgolódtam – mit beszél ez nekem, mint szenteskedik, hisz ő is ugyanezt csinálja, ő se jobb, mint én. A zsidók legalább elgondolkoztak azon, amit Jézus mondott nekik, s csak utána morgolódtak. De mi? Meg se hallgatjuk a másikat, el se tudjuk képzelni, hogy valóban az Isten szólhat hozzám pontosan ezen az emberen keresztül.
Gondolkozzunk el ma kicsit azon, hogyan veszem, hogyan reagálok arra, ha valaki a családomból vagy ismerőseimből int, vagy figyelmeztet. Talán a gyermekem kér, hogy menjünk el a templomba, vagy a feleségem, hogy imádkozzunk otthon is együtt egy kicsit…
Még ha nem is sikerül mindig, de próbálkozzunk tényleg minden emberben Jézust, Istent látni. Elgondolkozni azon, amit mondanak, hisz Isten nagyon sokszor az embereken keresztül szól hozzánk. Buzdítsanak minket a ma hallottak is.

A szentkúti Nagyboldogasszony búcsú képei