A minap
olvastam egy viccet. Az volt a kérdés, hogy melyik a legkisebb sakktábla.
Állítólag a talpad, mert azon csak egy paraszt áll.
Krisztusban
szeretett testvéreim, kedves polgármester úr, polgármester urak, tisztelt
vendégek, kedves kériek. Manapság ez a szó, hogy paraszt, hogy te egy paraszt
vagy inkább negatív értelemben, egyfajta lealázó csúfnévként használatos. A
magyar nyelvben azonban az a paraszt,
aki maga műveli a földjét. Így akik
ma itt vagyunk ezen a szentmisén, szinte egytől egyig elmondhatjuk: parasztok
vagyunk. A szó legtisztább és legmélyebb értelmében. Parasztemberek vagyunk,
akiknek főleg ezen a környéken nehéz jól megélniük, munkát találniuk, főleg
most, hisz minket is érint a híres gazdasági válság.
S
ahogy körülnézek, egyértelműen elmondhatom, hogy a legtöbbünk még a huszadik
században született. Azt is hál’ Istennek tapasztalom, hogy sokan gyakran és
rendszeresen jártok szentmisére, járultok a szentségekhez, s tudom, sokan
naponta imádkozzátok a rózsafüzért.
De
miért mondom ezeket? Azért, mert egy lányt szeretnék ma bemutatni nektek. Egy
kislány, aki ugyanolyan paraszt ember volt mi. Egy kislány, akinek komoly
gondjai voltak a megélhetéssel. Egy kislány, aki a huszadik században élt, mint
mi. Egy kislány, aki gyakran és rendszeresen járt szentmisére, mint mi. Egy
kislány, aki naponta imádkozta a rózsafüzért, mint mi.
Ezt
a kislányt becézve Mariettának hívták. Olaszországban született egy paraszt
családban. Nagy megélhetés gondjaik voltak, ezért egy másik helyre kellet
átköltözniük, ahol egy földnek voltak társbérlői, s azt a földet művelték. Ez a
kislány, Marietta, a kisgyermekek vallásos életet élte, rendszeresen imádkozta
az olvasót, tizenkét évesen volt elsőáldozó. Annyira szerette az Istent, hogy
alig bírta kivárni, hogy végre vasárnap legyen és áldozhasson. De nem volt
arany élete, mint ahogy talán nekünk sincs. Nekünk is megvannak a saját
gondjaink, bajaink. Marietta szomszédjában lakott egy 18 éves fiú, akit Alessandrónak
hívtak. Ő először szép szóval próbálta megnyerni magának a kislányt. Amikor ez
nem sikerült, más módszerhez folyamodott. Így érkezett el 1902. július eleje.
Szombat volt, mint ma. Az idő délfelé járt, mint most, és Mária egyedül volt
otthon. Alessandro megtámadta. Amikor nem akart vele bemenni a hálószobába, a
fiú megragadta, szájára tapasztotta a kezét, és bevonszolta a maga
hálófülkéjébe. Mária kapálódzott, és egyre ismételte: „Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” Amikor Alessandro
látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy éles, hegyes kést és szúrni kezdte.
Tizennégy mély sebet ejtett Márián. A tizenkét éves kislány meghalt,
vértanúhalált halt. Ez azonban csak a kiteljesedése, a koronája volt Mária
fiatal életének. Hogy azt tudta gyilkosa keze közt mondani: inkább meghal,
semmint súlyos bűnt kövessen el. Ez a kislány, Marietta talán többünk számára
ismerős, mint szentünk, akit ma ünnepel, ünnepeltet, példaként ad Egyházunk. Az
ismert neve Goretti Szent Mária. Egy tizenkét évet élt, huszadik századi
paraszt, szent kislány.
Nekünk
talán nem kell vértanúhalált halnunk, de mégis nagyban hasonlíthatunk,
hasonlítunk hozzá. Minket is megkörnyékez, sőt, egyenesen ostromol a sátán, a
halálos bűn. Nap mint nap ezernyi lehetőség kínálkozik arra, hogy elforduljunk
Istentől… s sokszor sajnos be is dőlünk a sátán hazugságának, kínálatának. Milyen
könnyen elmarad a vasárnapi szentmise, milyen kicsinyes okoknál fogva. Milyen
könnyen elhagyjuk a napi imáinkat. Milyen könnyen tartjuk a haragot a „rossz
szomszéddal”. Milyen könnyen szabadjára eresztjük káromló szavainkat… Goretti
Szent Mária inkább az életét adta oda, mintsem bűnt kövessen el. Micsoda
példakép.
Látni,
milyen szépen meg van szervezve ez a falunap. S nagyon jó, hogy szentmisével
kezdjük. Isten áldását kérjük falunkra, rokonainkra, barátainkra. De külön
kérjük ezen a mai napon ebben a mai szentmisében is az Istent, hogy Mentsen meg
a gonosztól, hogy ellent tudjunk állni a bűnnek, különösen a halálos bűnnek. Ha
Isten segítségével egy kisgyerek, egy tizenkét éves kislány tudott minden
erejével harcolni a bűn ellen, nekünk miért ne menne?
A
fiút, Alessandrot 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után Goretti Mária
megjelent neki, ettől kezdve a gyilkos megváltozott, és megtért. Szabadulása
után Mária édesanyjától is bocsánatot kért, együtt áldoztak az egyik éjféli
misén. Goretti Máriát 1950-ben szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először
történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az
eseményeken pedig jelen volt a kislány édesanyja is, és a gyilkosa is, ami
szintén egyedülálló volt az egyháztörténelemben.
A
bűn elleni harcunknak bizony ilyen gyümölcsei is lehetnek: tanúságtételünknek
köszönhetően a legnagyobb bűnösök is megtérhetnek Istenhez. Ne lankadjunk hát,
hanem harcoljunk, Krisztus katonáiként, és jó parasztként ne csak a tűző napot,
a fáradságos, nehéz testi munkát bírjuk ki, hanem lelkünk is legyen legalább
annyira erős, szívós és ellenálló a bűnre való kísértésekkel szemben is.
