„Egy írástudó alattomos szándékkal megkérdezte...“
Első
látásra a mai törvénytudó jót akart, ugyanis kérdezte az Istent, hogy valamire
válaszoljon neki, hogy segítsen az isteni parancsokat jobban megérteni. Azonban
nagyon fontos felfigyelni arra, hogy milyen szándékkal kérdezte őt. Azt mondja
a szentíró: „alattomos szándékkal” kérdezett. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen
szándékkal cselekszik valaki. Igaz, a szándékot sokszor kívülről nem látni,
mégis döntő szerepet játszik abban, hogy egy tett erkölcsileg jó-, vagy éppen
rossz. Tehát hogy jócselekedetként „íródik fel” az Istennél, avagy épp
ellenkezőleg. Nem elég valami jó dolgot akarni, ahhoz jó eszközöket
felhasználni, hanem a szándéknak is jónak, nemesnek kell lennie.
A
két lábon járó ember létezésétől fogva automatikusan kettéosztja a teret: lent,
alul vannak az alantas, az alattomos dolgok, fönt pedig a fenséges dolgok. A
mennybe is felment az Isten, a pokolra pedig alá szállt. Gyönyörűen kifejezi
tehát a mai törvénytudó „alattomos szándéka” azt, hogy egyáltalán nem jó
cselekedetről volt szó.
Szent
László, mai szentünk azért került a fenséges Isten színe látására, fel a
mennybe, mert tetteit mindig jó szándék vezérelte. Ő nem csak egyházilag, hanem
politikailag is tovább szervezte az országot. Ezért ma külön imádkozzunk arra a
szándékra, hogy napjaink politikusainak tettei is valóban erkölcsileg jó
cselekedetek legyenek, melyeket mindig jó szándékkal, a jó cél érdekében, s minden
népnek jót akarva vigyék véghez.
