Elgondolkoztunk
már valaha azon, mi lesz, ha halálunk után Isten ítélőszéke elé kerülünk? Ott
fogunk állni számtalan bűnünkkel, hibánkkal a bűntelen és hibátlan, tökéletes
Isten előtt. Ha ezen az ember komolyan elgondolkodik, nincs, aki ne rettegne.
Reménytelen, hogy kiérdemeljük az örök boldogságot.
De
mégis, van egy reményünk: „… amilyen
ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen
mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” Ez lehet a
menedékünk. Megmenekülhetünk. Nem, mert megérdemeljük, hanem Isten jóságából.
Ha mi azt a kicsit megbocsátjuk a másiknak, ő azt a sokat eltörli lelkünkről.
Ha mi bosszú helyett egy kis szeretet adunk egymásnak, ő bosszú helyett az örök
szeretetet, a véget nem érő boldogságot adja.
