Ahogyan
az apostolok égre emelt tekintettel nézték Uruk mennybemenetelét, valahogy úgy néztek
ma ti is, Krisztusban szeretett testvéreim, ide fel, a szószékre. Már az ókori
görög nyelv is felettébb leleményesen nevezte el az embert antroposznak, azaz „égre
nézőnek”, ugyanis mi emberek – egyedüli földi lényként – túl tudunk látni a
földieken. Tudunk az örökkévalókra gondolni. De nem csak gondolni, hanem tenni
is a saját örökkévalóságunkért. Ezért vagyunk égre nézők – így ez a mai fölfelé-,
„égre nézésünk” is nagyon mély jelképpel bírhat.
Vegyül
csak például ezt a mai ünnepet. Semmi
különöset nem látunk, mégis hisszük, Krisztus a mennybe ment – mondja Szent
Ágoston. Mert akik látták, azok
hirdették, és betöltötték vele az egész földkerekséget. Mi hiszünk a
Szentírás szavának, s ennek köszönhetően ma is tudunk olyan eseményt ünnepelni,
amelyet saját szemünkkel még sosem tapasztaltunk meg. De éppen ezért érvényesek
ránk Jézus Krisztus szavai: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”
Negyven
napja még húsvétot, a föltámadást ünnepeltük. Negyven nap azonban elég hosszú
idő ahhoz, hogy elhomályosodjon bennünk a föltámadás fénye, hogy húsvéti
örömünket újra befödjék a hétköznapok szomorúságai, s elfelejtsük, mi is vár
ránk a feltámadás után. Ezért ma újra egy örömnapot ülünk, mely többek között arra
szolgál, hogy újra eszünkbe jussanak a boldogság órái, hogy újra átérezzük:
Isten magához, a mennybe hív, a mennybe vár, és a mennybe vezet minket.
Csodálatosan fogalmazta ugyancsak Szent Ágoston: földi életünk nehéz útján ma
is „a jövő ígéretével üdítjük magunkat”.
A jövő ígéretével üdítjük magunkat. Hogy újra eszünkbe jusson a menny, hogy
újra feléledjen bennünk a vágy, hogy újra megerősítsük szívünket a bűn
csábításai ellen, hogy újra tisztán lássuk a célt – a mennyet, ahová ma Urunk
felment. Mint egy üdítő legyen ez a mai nap! Mint a fárasztó munka, vagy hosszú
sport után egy pohár forrásvíz, vagy a fiataloknak inkább egy Fanta, vagy Cola.
Hogy felüdüljünk, s megfiatalodva, újjáéledve, felfrissülve folytassuk utunkat
mennyei hazánk felé.
Ma
különösképpen gondolkozzunk el a menny boldogságán, ugyancsak Szent Ágoston
szavajárását használva „odafenn
legeltessük szívünket”. Urunk mennybemenetele többek között erre tanít. S
ez a mai jelképes „égre nézésünk” legyen egész életünk „testhelyzete” – mindig az
örök hazánkat, az örök boldogságunkat lássuk célként.
