A kiváló és nagynevű itáliai festőnek, Caravaggionak van egy csodálatos képe, mely szorosan kapcsolódik a mai evangéliumhoz. A címe: Hitetlen Tamás. Talán többen ismeritek ezt a festményt. Engem mindig lenyűgöz, s egyben gondolkodásra késztet, mikor rápillantok. Van ugyanis egy különlegessége ennek a többi hasonló témájú képpel szemben. Caravaggioról tudni kell, hogy ő a naturalisztikus ábrázolásnak volt az egyik úttörője, azaz az egészen valósághű, aprólékos részletekre is nagy hangsúlyt fektetett. Ezen a képen Jézus és Tamás látható másik két apostol társaságában. A homlokát ráncoló Tamás pedig Krisztus oldalába mélyeszti az egyik ujját. S ez benne a különleges, a szinte visszataszító, hogy a hitetlen apostol annyira alaposan meg akar győződni Jézus személyéről, hogy a fél ujja bent, Jézus sebében van. A művész elképzelése és ábrázolása szerint az apostol halálosan komolyan vette Jézus hozzá intézett szavait: „Nyújtsd ide az ujjadat”.
Ez a kép, úgy gondolom, mindannyiunkat gondolkodásra késztetethet. Miért nyomta be annyira az ujját, miért nem érintette csak meg a sebet? Miért nem hitt? Nem volt az mindegy, kedves testvéreim. Különösképpen Tamásnak nem volt mindegy. Annyira alaposan meg akart győződni arról, hogy az Jézus, és hogy az az élő, hús-vér Jézus, hogy tövig benyomta az ujját a mellén levő sebébe. Tamás e tapasztalat után már tudta, kinek hisz.
De talán mi is elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi tudjuk, kinek hittünk? Vajon már találkoztunk a feltámadott Krisztussal – személyesen? Vajon az idei húsvétunkban meghallottuk a Feltámadott hozzánk, személyesen hozzánk intézett szavát? Átéreztük ténylegesen az ő örömét? Vagy csak elmúlt a húsvét ugyanúgy, mint tavaly, minden évben – anélkül, hogy nyomot hagyott volna bennünk?
Keressünk és kutassunk mi is Szent Tamással együtt. Azon legyünk, hogy személyesen találkozzunk a Feltámadottal, hogy mi is megalapozott hitű keresztények legyünk, akik tudják, kinek hittek.
