2012. március 27., kedd

Feltekinteni /Szám 21,4-9/

Az Ószövetség egy jól ismert eseményét hallottuk a mai olvasmányban. A rézkígyó, mely a lázadás után megmentette a választott népet. „A nép – ugyanis - belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen.” A lázadás utáni könyörgés eredményeként a rézkígyóra való tekintés mentette meg őket.
Az idei nagyböjtünk már több mint egy hónapja tart. Lehet, mi is belefáradtunk már a böjtbe, az önmegtartóztatásba, a fogadalmaink betartásába… De mint tudjuk, a pusztában fölállított rézkígyó a megfeszített Megváltó keresztjének volt az előképe. Fáradtságunkban, kimerültségünkben, esetleg kedvtelenségünkben mi a keresztre nézzünk, s onnan kapjunk erőt, hogy rajtunk is beteljesedjen: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül”.