A mai nappal elkezdtük az idei nagyböjti időszakot. Nagyböjt…ez az egy szó akarva-akaratlanul is a fülünkbe csendít olyan kifejezéseket, hogy önmegtagadás, imádság, talán alamizsna, lelki megújulás és hasonlók. És valóban, ez így is van, és így van ez rendjén. Maga az Isten Fia is az evangéliumban a lelki megújulás 3 fő pilléréről tanított: az alamizsnáról, imáról és a böjtről.
Sokat hallottunk már erről és tudjuk is, hogy ebben az időszakban többet kell alamizsnálkodnunk, imádkoznunk és böjtölnünk. De a mai evangélium lényege nem csak az, hogy megmondja, mit tegyünk. Jézus Krisztus azt hangsúlyozza nekünk, hogy hogyan kell ezeket a dolgokat csinálnunk. Hogyan böjtölni, hogyan alamizsnálkodni és hogyan imádkozni. Volt az elhangzott evangéliumban 1 szó, amely összesen 7 szer fordult elő majdnem ugyanabban a formában. Ez a szó a következő: jutalom. Azt hangoztatta Jézus, hogy milyen jutalomért érdemes szenvedni, milyen jutalomért érdemes erőnket megfeszíteni – milyenért érdemes alamizsnálkodni, imádkozni és böjtölni. „Már megkapták jutalmukat“ – mondta Jézus. Kik kapták meg és milyen jutalmat? Akik a külső dolgokért, külső dicsőségért alamizsnálkodtak, imádkoztak és böjtöltek. „Bizony mondom neketek, már megkapták jutalmukat“.
De a valódi jutalmat, az Atya, a mennyei Atya jutalmát csak akkor nyerhetjük el, ha ezek a nagyböjti cselekedeteink elsősorban a belső életünkben lesznek meg és lesznek gyümölcsözők. Ha ezek a külső tettek, cselekedetek a bensőnket változtatják át. Keresztutakat végzünk majd, hogy ahhoz igazodjon a szívünk is. Talán már megszoktuk, hogy ami a szívünkön, az a szánkon. A nagyböjti szentmisék, keresztutak, ájtatosságok azonban visszafelé is kell, hogy hassanak: ami a szánkon van, az legyen a szívünkben is. Ez a mai szentmise, a mai szentmisén hallott szavak és a mi elmondott szavaink jussanak el egészen a szívünkig, s alakítsák át Jézus Szent Szíve szerintivé mindannyiunk szívét.
