2012. január 28., szombat

Miserend és hirdetések - Évközi idő negyedik vasárnapja

Évközi idő 4. vasárnapja

Kb. 1986 évvel ezelőtt egy ismeretlen ember bement a kafarnaumi zsinagógába, és elkezdett beszélni az ott lévő tanítóknak. Szent dolgokról: a Tóráról, a Szentírásról beszélt. De olyakat mondott, amit eddig még soha senki nem hallott. S nem csak olyakat mondott, hanem úgy is mondta ezeket az „olyakat“, mint még előtte senki. Úgy, „mint akinek hatalma van“. Tudjuk, Jézusról van szó, aki nyilvános működésének legelején tanítással kezdte tevékenységét. Tanította a népet – a műveltet, s a tudatlant egyaránt. De amint ma is hallottuk az evangéliumban, ő valahogy máshogyan tanított. De vajon mi lehetett Jézus Krisztus „titka”, ami miatt olyan különleges tanító volt? Miben különbözött Jézus tanítása a többi ember tanításától?
Összehasonlításképpen figyeljük meg, mi volt a célja egy akkori, vagy ugyanúgy mai tanítónak, s mi volt a célja Jézusnak, az ő tanításának. Általában a tanító elmondja, próbálja átadni a tananyagot a tanítványnak, aki pedig megpróbálja ezt megtanulni, fölfogni, elsajátítani. Persze történhet ez párbeszéd, vagy önálló felfedezés formájában is. De a lényeg mindig ugyanaz: a több tudás, vagy tapasztalat megszerzése.
Jézusnak azonban nem ez volt az elsődleges célja! Jézus elsősorban nem azért tanított, hogy átadja a saját ismereteit, tapasztalatait, hanem azért, hogy szoros kapcsolat jöjjön létre közte és tanítványai között. Jézus célja az volt, hogy az emberek a lehető legközelebb kerüljenek az Istenhez. Persze ismereteket, információkat, tudást is adott át az embereknek, de mindig hangsúlyozta: az első és legfontosabb dolog az életben Istennel kapcsolatban lenni, Istennel jó kapcsolatban lenni.
Történt egyszer, hogy egy nagyon híres tudós szabadságra ment, hogy kipihenje a munka fáradalmait. Elment egy messzi tengerpartra, ott próbált relaxálni, pihenni. Éppen egy halász készült kihajózni a tengerre. Sikerült a tudósnak őt meggyőznie, hogy vigye magával. Mikor már jó messze voltak a parttól, a tudós faggatni kezdte az öreg halászt. Mondja csak, ismeri maga a filozófiát? Nem, nem ismerem. Nem?! Kérdezte a tudós. Akkor elvesztette az élete negyedét.  A filozófia nagyon fontos dolog. De legalább a történelmet? Azt sem. Nem?! Akkor elveszítette a fél életét! De a matematikát csak ismeri… nem, azt sem – felelte. Hát akkor, csak hogy tudja, elveszítette az élete három negyed részét. Váratlanul kitört a vihar. A hullámok ide-oda csapdosták a hajót. A hatalmas szélben az izmos halász odakiabált a tudósnak: Ön, professzor úr, tud-e úszni? Nem – válaszolta. Nem? Akkor sajnos elveszítette az egész életét.
Mi is, kedves testvéreim, sok mindent tudunk már az Istenről, a Bibliáról, a vallásunkról – hisz minden vasárnap hallgatjuk az Úr igéjét, az Isten tanítását. Ez mind nagyon fontos és jó. Minden egyes vasárnappal többet és többet tudunk meg az Istenről, de mit használna ez nekünk, ha minden vasárnap nem kerülnénk közelebb az Istenhez, nem javulna folyamatosan az Istennel való kapcsolatunk? Maga a mester, a tanító mondta és mondja ma is: ”Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved?
Tudjuk a választ, ezért arra törekedjünk ebben a mai szentmisében is, hogy ne csak ismeretben, tudásban gyarapodjunk, hanem Istenhez kerüljünk újra egy kicsit közelebb.

Elsőáldozásra készülő gyermekeink második hittana

Tegnap folytattuk az elsőáldozásra készülő gyermekeink hitoktatását, hogy ezt a magasztos szentséget kellő tudással, megfelelő lelki felkészültséggel vegyék majd magukhoz.


Az idén öt gyermek készül az Oltáriszentség vételére: 


Bertók Patrik 
Faggyas Veronika 
Kovács Jenifer 
Mihály Attila 
Velebni Dávid

A második parancsolattal foglalkoztunk, azt elemeztük, értelmeztük, boncolgattuk, vetítettük át a mindennapi életbe:



A találkozó végén rövid játékkal tettük még emlékezetesebbé a találkozót:




Ez úton is kérlek titeket, kedves olvasók, mindenekelőtt imáitokkal segítsétek ti is az ő felkészülésüket.

Isten fizesse meg!