„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem örül a gonoszságnak… a szeretet nem múlik el sosem…” – ismerős szavak ezek talán mindannyiunk számára. Tudjuk, Szent Pál írta ezeket a gyönyörű és megható gondolatokat, melyek mára már csaknem slágerré váltak. Szinte minden egyes esküvőn ezeket a szavakat halljuk, talán mert szépek, talán mert szívhez szólóak… De érdekes módon ugyanabból a levélből, a Korintusiakhoz írt első levélből olvastuk a mai szentleckét is, amely azonban már messze nem annyira népszerű. Furcsa volt ez a szentlecke…
Biztos, hogy már több – nevezzük így – furcsaságot hallottunk egy-egy szentmise alkalmával, mikor a Szentírást olvastuk. Ugyanis sok olyan dolog van a bibliában, melyet nehéz megérteni, felfogni, vagy talán elfogadni. S ha figyeltünk pár perce a szentleckére, meg kellett, hogy fogjon minket abban is valami. Ugyanis furcsa szavak voltak azok: „Akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná…”
Kétségtelen, hogy ezek a szavak hozzánk, mindannyiunkhoz szólnak, hisz ha nincs is mindannyiunknak felesége, biztos, hogy már sírtunk, vagy örültünk, vagy vásároltunk. De Szent Pál – kinek megtérését éppen e héten ünnepeljük majd – valami olyat mond, hogy úgy éljünk, mintha ezek a dolgaink, érzéseink nem is lennének. Furcsa, nem? Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna. Valljuk be, nem teljesen értjük… Mit jelentenek ezek a szavak?
Egyházunk egyik gyönyörű imája, könyörgése lehet a kulcs ehhez, mikor így fogalmaz: „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” A múlandó javakat felhasználni eszközként, és nem célként. Erre tanít a mai szentlecke! „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” Minden e világi dolog ugyanis csak eszköz. Nem cél. Eszköz. Eszköz ahhoz, hogy általa a mennybe jussunk. Mindent és mindenkit arra kell felhasználnunk – de vigyázat, nem kihasználnunk! – hogy általa közelebb kerüljünk az Istenhez, az örökkévalósághoz. Akinek van felesége, az feleségét „használja fel” arra, hogy általa ő, és őáltala pedig felesége könnyebben juthasson a mennybe. Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna, mintha nem az volna a lényeg, a legfontosabb. Többre vágyj, hisz vágyaidat teljesen csak az Isten elégíti ki, s hozzá kell eljutnod a férjeddel, a feleségeddel! Eszközként, egymást felhasználva, vagy szebben fogalmazva egymást segítve.
Mert „az idő rövid”. Az itt eltöltött évek időtartama 10-50-90 év semmi az örökkévalósághoz képest, de mégis ettől a pár évtől függ az örökké valónk. Óriási nagy lehetőség, hogy pár évnyi élettel kiharcoljuk az örök életet, boldogságot. Óriási lehetőség, de egyben óriási felelősség. Sokat bízott ránk az Úr: sokat nyerhetünk, de egyben sokért felelünk.
