Ma van az év első köznapja s egyházunk rögtön, az év első napjával kezdve szenteket állít elénk követendő példaként és mennyei közbenjárás intézőiként. Vallásunk ezzel is tanítja: az életszentség, a szent élet nem valami elérhetetlen dolog, hanem kell, hogy mindannyiunk számára megszerezhető, megélhető legyen. A milliónyi szentet többek között azért ünnepeljük, hogy mi is szentekké válhassunk. Hogy vágyódjunk a szentség után.
Nagy Szent Vazult és Nazianzi Szent Gergelyt ünnepeljük ma, a 4. század két nagy keleti szentjét. Nagy Szent Vazul az egyik művében egy kiváló tanítást intéz felénk, hogyan lehetünk jobbak, kimondottan szentek: „Önmagadra ügyelj! Ne képzelj el magadnak nem létező dolgokat, hanem a meglévő dolgokat fordítsd hasznodra”.
Ne képzelj el magadnak nem létező dolgokat, hanem a meglévő dolgokat fordítsd hasznodra. Gondolkodtunk már valaha ilyen módon? Talán arról álmodunk, hogyan nézhet ki egy szent élete, milyen körülmények kellenének ahhoz, hogy mi is szentek lehessünk. Pedig itt van az orrunk előtt a lehetőség – az adott helyzetben Istennek tetsző módon élni: talán egy részeges, vagy hitetlen férj mellett, egy ideges, parancsolgató asszony mellett, talán egyedül, elhagyottan, talán súlyos tragédiák közepette, talán a szegénységgel, vagy súlyos betegséggel harcolva, talán fiatal, lázongó szívvel megbirkózva…
A meglévő dolgokat fordítsuk a magunk javára – így kerülhetünk mi is a szentek társaságába.
