2012. július 7., szombat

Falunap - Ipolykér


A minap olvastam egy viccet. Az volt a kérdés, hogy melyik a legkisebb sakktábla. Állítólag a talpad, mert azon csak egy paraszt áll.
Krisztusban szeretett testvéreim, kedves polgármester úr, polgármester urak, tisztelt vendégek, kedves kériek. Manapság ez a szó, hogy paraszt, hogy te egy paraszt vagy inkább negatív értelemben, egyfajta lealázó csúfnévként használatos. A magyar nyelvben azonban az a paraszt, aki maga műveli a földjét. Így akik ma itt vagyunk ezen a szentmisén, szinte egytől egyig elmondhatjuk: parasztok vagyunk. A szó legtisztább és legmélyebb értelmében. Parasztemberek vagyunk, akiknek főleg ezen a környéken nehéz jól megélniük, munkát találniuk, főleg most, hisz minket is érint a híres gazdasági válság.
S ahogy körülnézek, egyértelműen elmondhatom, hogy a legtöbbünk még a huszadik században született. Azt is hál’ Istennek tapasztalom, hogy sokan gyakran és rendszeresen jártok szentmisére, járultok a szentségekhez, s tudom, sokan naponta imádkozzátok a rózsafüzért.
De miért mondom ezeket? Azért, mert egy lányt szeretnék ma bemutatni nektek. Egy kislány, aki ugyanolyan paraszt ember volt mi. Egy kislány, akinek komoly gondjai voltak a megélhetéssel. Egy kislány, aki a huszadik században élt, mint mi. Egy kislány, aki gyakran és rendszeresen járt szentmisére, mint mi. Egy kislány, aki naponta imádkozta a rózsafüzért, mint mi.
Ezt a kislányt becézve Mariettának hívták. Olaszországban született egy paraszt családban. Nagy megélhetés gondjaik voltak, ezért egy másik helyre kellet átköltözniük, ahol egy földnek voltak társbérlői, s azt a földet művelték. Ez a kislány, Marietta, a kisgyermekek vallásos életet élte, rendszeresen imádkozta az olvasót, tizenkét évesen volt elsőáldozó. Annyira szerette az Istent, hogy alig bírta kivárni, hogy végre vasárnap legyen és áldozhasson. De nem volt arany élete, mint ahogy talán nekünk sincs. Nekünk is megvannak a saját gondjaink, bajaink. Marietta szomszédjában lakott egy 18 éves fiú, akit Alessandrónak hívtak. Ő először szép szóval próbálta megnyerni magának a kislányt. Amikor ez nem sikerült, más módszerhez folyamodott. Így érkezett el 1902. július eleje. Szombat volt, mint ma. Az idő délfelé járt, mint most, és Mária egyedül volt otthon. Alessandro megtámadta. Amikor nem akart vele bemenni a hálószobába, a fiú megragadta, szájára tapasztotta a kezét, és bevonszolta a maga hálófülkéjébe. Mária kapálódzott, és egyre ismételte: „Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” Amikor Alessandro látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy éles, hegyes kést és szúrni kezdte. Tizennégy mély sebet ejtett Márián. A tizenkét éves kislány meghalt, vértanúhalált halt. Ez azonban csak a kiteljesedése, a koronája volt Mária fiatal életének. Hogy azt tudta gyilkosa keze közt mondani: inkább meghal, semmint súlyos bűnt kövessen el. Ez a kislány, Marietta talán többünk számára ismerős, mint szentünk, akit ma ünnepel, ünnepeltet, példaként ad Egyházunk. Az ismert neve Goretti Szent Mária. Egy tizenkét évet élt, huszadik századi paraszt, szent kislány.
Nekünk talán nem kell vértanúhalált halnunk, de mégis nagyban hasonlíthatunk, hasonlítunk hozzá. Minket is megkörnyékez, sőt, egyenesen ostromol a sátán, a halálos bűn. Nap mint nap ezernyi lehetőség kínálkozik arra, hogy elforduljunk Istentől… s sokszor sajnos be is dőlünk a sátán hazugságának, kínálatának. Milyen könnyen elmarad a vasárnapi szentmise, milyen kicsinyes okoknál fogva. Milyen könnyen elhagyjuk a napi imáinkat. Milyen könnyen tartjuk a haragot a „rossz szomszéddal”. Milyen könnyen szabadjára eresztjük káromló szavainkat… Goretti Szent Mária inkább az életét adta oda, mintsem bűnt kövessen el. Micsoda példakép.
Látni, milyen szépen meg van szervezve ez a falunap. S nagyon jó, hogy szentmisével kezdjük. Isten áldását kérjük falunkra, rokonainkra, barátainkra. De külön kérjük ezen a mai napon ebben a mai szentmisében is az Istent, hogy Mentsen meg a gonosztól, hogy ellent tudjunk állni a bűnnek, különösen a halálos bűnnek. Ha Isten segítségével egy kisgyerek, egy tizenkét éves kislány tudott minden erejével harcolni a bűn ellen, nekünk miért ne menne?
A fiút, Alessandrot 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után Goretti Mária megjelent neki, ettől kezdve a gyilkos megváltozott, és megtért. Szabadulása után Mária édesanyjától is bocsánatot kért, együtt áldoztak az egyik éjféli misén. Goretti Máriát 1950-ben szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az eseményeken pedig jelen volt a kislány édesanyja is, és a gyilkosa is, ami szintén egyedülálló volt az egyháztörténelemben.
A bűn elleni harcunknak bizony ilyen gyümölcsei is lehetnek: tanúságtételünknek köszönhetően a legnagyobb bűnösök is megtérhetnek Istenhez. Ne lankadjunk hát, hanem harcoljunk, Krisztus katonáiként, és jó parasztként ne csak a tűző napot, a fáradságos, nehéz testi munkát bírjuk ki, hanem lelkünk is legyen legalább annyira erős, szívós és ellenálló a bűnre való kísértésekkel szemben is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése