Egy kis nyári kiruccanás

Vasárnap délután, kihasználva a nyár kínálta lehetőségeket, ellátogattam a Forma 1 Magyar Nagydíj 2012-re. 

Ott készült ez a néhány kép (sajnos túl messze voltam, így nem tudtam jobb képeket csinálni):

Az észen túl /Mt 13,31-35/

Úr Jézus ma is példázatokban, hasonlatokban szól hozzánk. Sokszor olyanokban, amelyeket nem lehet teljesen megérteni, de lehet szerintük élni. Az evangélium üzenete ugyanis a gondolkodáson túli mélységben akar megérinteni minket. Az evangélium nem csupán az eszünkhöz szól, hanem minden érzékünkhöz, egész emberi lényünkhöz. Ezért ahhoz, hogy pedig megértsük Jézus mindennapi üzenetét, nem is elegendőek a jó értelmi képességek, a jó fölfogás, hanem elengedhetetlenül fontos, hogy merjünk kiszakadni a „hasznos” tevékenységekből (amikre oly sok időt szánunk), s merjünk időt szánni olyan „haszontalan” időtöltésekre, mint az Úrral való együttlét, a szent liturgia csöndje, a napi Szentírás olvasás és elmélkedés, a szeretet kis cselekedetei…

Ezen a mai napon is szánt szándékkal végezzünk legalább egy olyan cselekedetet, amelyről biztosan tudjuk: ha megtesszük, Istenhez kerülünk egy kicsit közelebb.

Barsi_Teleki felhasználásval

Imadélután Ipolynyéken

2012. július 29-én (vasárnap) Ipolynyéken szentségimádással összekötött imadélután lesz, amint alább olvasható.

Miserend és hirdetések - Évközi 17. vasárnap

Évközi idő 17. vasárnapja

104 évvel ezelőtt, 1908-ban rendeztek Londonban először olimpiát – ott, ahol most is kezdetét vették a 30. modern olimpiai játékok. Akkoriban a sport még messze nem volt olyan népszerű és ismert, mint most. S ekkor történt, hogy X. Piusz pápa látván, hogy a püspökök nem ismerik a sportágakat, nem értik, hogy valójában mi is az a sportág, hogy torna, gimnasztika – saját maga, reverendában – a püspökök szeme láttára mutatott be különböző tornász gyakorlatokat. Végül pedig ezt mondta: „ha a pápa tornázik, akkor arra minden ember képes.”

A világ nagy csodálkozására volt, mikor megtudták, hogy X. Piusz pápa, mint az Egyház feje támogatja az olimpiai játékokat, a sportot. Az Egyházról ugyanis elég maradi, ósdi, elmaradott képük volt az embereknek. De az akkori pápa bizony felfigyelt arra, hogy a sport lehet az egyik leghatékonyabb nevelési módszer, amely segít közelebb hozni egymáshoz a fiatalokat, erősíti a csapatszellemet, amely segíti a másik ember, és a szabályok tiszteletben tartását. A pápa megértette: a sport jó lehetőség arra, hogy vallási vagy politikai érdeklődéstől függetlenül, faji megkülönböztetés nélkül közelebb hozza egymáshoz az embereket (Antonella Stelitano). X. Piusz pápa szeretettel volt a sport iránt, fiatal korában sokat tekézett plébániája fiataljaival, és nagyon szeretett futni, sétálni.

Jézus Krisztus, az Istenember, ha talán nem is szeretett, vagy nem is szokott tekézni, ő is rengeteget mozgott. Ha átolvassuk az evangéliumokat, fel kell, hogy figyeljünk arra, mennyi helyen járt, tanított, gyógyított… Az egész országot bejárta – Tirusz és Szidon vidékéről, azaz északról egészen délig – Júdeáig. Tudta, minden népnek, mindenkinek hirdetnie kell az örömhírt. A mai evangéliumban is azt olvastuk, hogy a kenyérszaporítás végén a hegyekbe ment.

Ugyancsak e nagy sportesemény alkalmából a házigazda Nagy-Britannia püspökei Szent Pál szavaival buzdítják a katolikusokat: „Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,20) Majd így nyilatkoznak: „Az elkövetkezendő hetekben tanúi lehetünk, ahogy az olimpiai és paralimpiai versenyzők egészen rendkívüli dolgokat visznek véghez. Hihetetlen látni, ahogy világrekordok dőlnek meg, és aranyérmek találnak gazdára hosszú évek kemény edzései, önfeláldozása és fegyelmezett felkészülése után, amikor a test olyan teljesítményt nyújt, amit lehetetlennek gondolnánk. (…) Arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy minden életkorban és minden körülmények között törődnünk kell a testünkkel”.

Jézus Krisztus a mai evangéliumban sem vetette meg a testet, hisz – mint a Szentírásból tudjuk – a test a Szentlélek temploma. Urunk az embereknek nemcsak a lelkét táplálta, hanem kenyérrel és hallal testüket is jóllakatta. Hisz a test is a teremtő Isten műve. Minden vasárnap valljuk „a test föltámadását”. Nem csak a lelkünk fog örökké élni. Mert, ahogy a halálban a test elválik a lélektől, úgy a föltámadásban újra egyesülnek egymással. Ezért meg kell adni a testnek is, ami jár, s ugyanúgy a léleknek is. De nem könnyű egyensúlyt tartani a kettő között. Testünket is tisztelni, ápolni, gondozni kell, hisz Jézus Krisztus az ő megtestesülésében ugyanezt az emberi testet vette magára. A test „a Szentlélek temploma” (1Kor 6,19), az utolsó napon fel fog támadni (1Kor 15) és a föltámadt Krisztus dicsőségéből fog részesülni. Oda kell figyelni testünkre, de lelkünket sem szabad elhanyagolni.

XVI. Benedek pápa a következő szavakkal köszöntötte az idei olimpiát: „Imádkozom, hogy (…) az a jószándék, melyet e nemzetközi sportesemény szül, meghozza gyümölcseit, és hozzájáruljon a békéhez és egymás elfogadásához az egész világon”.

Ez a nyári olimpia nemcsak a sportolóknak hozhat gyümölcsöt, hanem mindannyinknak. „Dicsőítsétek meg Istent testetekben!” Gondoljunk gyakran arra, hogy testestül-lelkestül az istenéi vagyunk, s egy-egy imádság alkalmával tudatosan forduljunk Istenhez ne csak lelkünkkel, de testünkkel is: testtartásunkkal, fegyelmezettségünkkel. Talán próbáljunk meg egy kicsit többet térdelve imádkozni - hogy jobban észrevegyük, tudatosítsuk: a testünk is imádkozik. S egy-egy sport megtekintése, vagy űzése előtt és után mondjunk egy rövid imát, hogy valóban minden cselekedetünkkel Isten dicsőségre legyünk, mindent Istennek tetsző módon tegyünk. Loyolai Szent Ignác tanít minket: ,,Az imádság csak az egyik módja az Isten dicséretének; minden teendőnkben és munkánkban meg kell találnunk Istent. Aki mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság.''

Kereszténynek születni, majd kereszténnyé válni - Szent Joachim és Szent Anna

A mai szent zsolozsmában többször van előírva imádkozásra egy nagyon szép himnusz, amely Szent Joachimhoz szól, s így kezdődik: Nagy királyősök ivadéka voltál, / Ábrahám, Dávid törzséből fakadtál, / ám dicsőséged nem az ős. A magzat, /  Mária adja.

Dicsőséged nem az ős, akitől származol, nem a nagy Dávid király, hanem gyermeked: a Szűz Mária – akit fölneveltél. Első hallásra talán nem túl sokatmondó ez a himnusz versszak, azonban úgy gondolom, nagyon szép mondanivalót rejt magában.

Dicsőségedet nem az ős adja. Egyértelműen felvilágosít ez a himnusz arról, hogy azért, mert éppen keresztény családba születtünk, még nem jutunk automatikusan a mennybe. Saját magunknak kell „kiérdemelnünk” azt, pontosabban megszerezni Isten tetszését, hogy bűneink ellenére megadja az örök életet. Így volt Szent Joachim, így volt Szent Anna is – meg kellett vívniuk a mindennapok harcát ahhoz, hogy Máriát jól felneveljék. Vagy gondoljunk csak Szűz Máriára. Elméletileg ülhetett volna ölbe tett kézzel, mivel ő már Isten anyja lett - biztos, hogy a mennybe kerül. De mégis egész életét az Istennek szentelte – nem ült a babérokon. Szent Ágoston is rámutat erre: „Szűz Mária többre tartotta azt, hogy Krisztus tanítványa lett, mint azt, hogy Krisztus anyja volt.”

Túlvilági életünkre nézve nem az a döntő, hogy kereszténynek születtünk-e, hisz az nem a mi érdemünk, az a szüleinké. Számunkra az az igazán fontos, hogy keresztényként, hű, igaz és buzgó keresztényként halljunk meg. Erre tanítanak mai szentjeink: a kereszténységünk ne egy állapot, hanem egy tevékeny élet legyen. 

Krisztusé - keresztény /Mt 12,46-50/

Mindannyian keresztények vagyunk. Ez a név pedig, mint tudjuk a Szentírásból, azt jelenti: krisztuséi. Christus, mint Krisztus, és ebből christianos, azaz Krisztusé, magyarul keresztény.

Jézus pedig a mai evangéliumban elmondja, hogy ki az igazán Krisztusé. Az, aki Isten akaratát cselekszi, az az én anyám, testvérem, rokonom. Az az enyém.

Ma azon gondolkodjunk el, vajon tényleg méltók vagyunk-e ehhez a névhez. Vajon tényleg keressük-e, és ha megtaláltuk, megtesszük-e azt, amit Isten mond nekünk.

Szent Brigitta

Szent Brigitta, Európa társvédőszentje hét évszázaddal ezelőtt élt – keresztény családban. Házasságából nyolc gyermek született. Olyan szellemben nevelte őket, amint azt egy látomásában Szűz Mária meghagyta neki: „Úgy igyekezz, hogy gyermekeid az én gyermekeim is legyenek!“

Tegnap a szentmise után keresztelő volt templomunkban. A keresztelő végén az édesanya avatásánál a következő szavak hangzanak el: „Kedves édesanya. Ne feledd, hogy örömöd csak akkor lesz teljes, ha a gyermekedben Istennek is kedve telik!“

Nagy kegyelem édesanyának, szülőnek lenni. De egyben nagyon nagy felelősség is. Úgy nevelni gyermekeinket, hogy megszeressék, s egész életükben szeressék az Istent. Ma különösképpen Szent Brigittát kérjük: eszközöljön ki mindannyiunk számára olyan bölcsességet és kitartást, hogy (testi, vagy lelki) gyermekeinket istenes életre tudjuk nevelni.

Miserend és hirdetések - Évközi 16. vasárnap

Évközi idő tizenhatodik vasárnapja

Az imént elhangzott evangélium minden egyes mondata annyira fontos és mély gondolatot foglal magába, hogy egyszeri olvasással szinte lehetetlen mindenre odafigyelni, s minden egyes mondatot alaposan megvizsgálni. De nekünk nem is ez a célunk, hanem elég elmélyednünk egy-két gondolatba, s ezekből magunkkal vinni – a hétköznapi életbe – valamit, ami állandóan szemünk előtt lesz, és ami állandóan befolyásolni fogja életmódunkat, életvitelünket.

A mai evangélium első mondata így hangzott: „Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak”. Beszámoltak mindenről. Hisz maga Jézus küldte őket szét az egész országba, hogy hirdessék az örömhírt. Így talán ez természetesnek tűnik. Beszámoltak, majd további utasításokat kaptak. Így működik ez a legtöbb világi cégnél is. Időközönként összeülnek az alkalmazottak, vagy akik őket képviselik, együtt a főnökkel, az elnökkel, és beszámolnak mindarról, hogy mit, s hogyan sikerült végbevinniük az előzetes tervből, mik a tapasztalataik, stb. Szolgál ez arra is, hogy a tapasztalatok alapján új tervek születhessenek, s hogy új utasítások hangozzanak el.

De ez nem csak a cégeknél, s nem is csak az apostoloknál volt így. Hisz nem csak az apostolokat küldte Jézus szét a világba, hanem hasonlóan minket is. Minket is ugyanaz az Isten állított munkába, ugyanaz az Isten adta meg nekünk a teljesítendő feladatot, s egyben az ehhez szükséges eszközöket, aki minket teremtett. Megmondta, mi a teendő, mit kell tennem, hogy másokat, s elsősorban magamat az örök boldogságra vezethessem.

De mindannyiunknak különböző tapasztalataink vannak az életben. Különböző nehézségek jönnek, melyekről a küldetésünk elején még sejtelmünk sem volt. Más-más helyzetekbe kerülünk, melyekből talán sokszor nem találjuk a kivezető utat.

De mi is, bármi jó, vagy rossz tapasztalatot szerzünk, Jézusnak kell, hogy beszámoljunk minderről. Mert Jézus nem csak egy ember, hanem ugyanúgy Isten, mindentudó és végtelenül bölcs Isten. Nem csak a szomszédnak panaszkodni, nem csak férjemnek, vagy feleségemnek újságolni örömömet, hanem Istennek is, s elsősorban neki.

Ezért, Krisztusban szeretett testvéreim, minden este, mikor, vagy mielőtt lefekszünk, mondjuk el Istennek a nap búját-baját, a nap örömét és sikerét. Saját szavainkkal mondjunk el neki mindent, ami a nap folyamán történt velünk. Mondjunk el mindent, hogy életmentő tanácsot kapjunk, hogy életünk szüntelenül a boldogság felé irányuljon. Mondjunk el mindent, hogy rólunk is be legyen jegyezve az élet könyvében: „A varbóiak összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, ami velük történt”.

Felfrissülés /Mt 11,28-3/

Ilyen nagy melegben nagyon jól tudjuk, milyen jól esik egy-egy üdítő, egy kis felfrissülés. De nem csak a testünk lankadhat el, hanem ugyanúgy a lelkünk is.

„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” Jézus felüdülést, lelki felüdülést kínál nekünk. Ha kitartunk a rendszeres imádságban naponta, s naponta többször, Istenünk soha nem hagy minket felüdülés nélkül: mindig megadja azt az erőt, ami a folytatáshoz kell. Minden téren.

A "szentség hírében" - Szent Hedvig királynő

Szent Hedvig királynő, Nagy Lajos magyar és lengyel királyunk lánya – amint olvasható az életrajzában – „szentség hírében halt meg”. Igaz, „hivatalosan” csak 1997-ben „lett szent”, azonban az ő életét ismerő emberek szívében mindig elevenen élt Hedvig tisztelete és emlékezete.

Egy-egy ilyen szent életét látva érdemes azon elgondolkodnunk, vajon mi is „szentség hírében” élünk-e. Mindannyian, mindannyian az életszentségre kaptunk meghívást az Istentől. Hogyan válaszolunk erre a meghívásra?

A mai nap is egy lehetőség, egy kihívás, hogy szentül éljük meg. Vajon eddig sikerült? Isten velünk, ki ellenünk?

Falunap 2012

Szombaton, 2012. július 21-én 

falunapi rendezvény lesz községünkben, 

melyre mindenkit nagy szeretettel vár a szervezőség

 (Ipolyvarbó Község Önkorányzata).

A program a következő lesz:

13:00 - ünnepi szentmise a Legszentebb Szentháromság római katolikus templomban

14:00 - koszorúzás az I., é s a II. Világháború Hősi Halottak Emlékművénél

15:00 - ünnepi megnyitó a szabadtéri színpadnál

17:00 - Sógorok - mulatós zene

18:00 - tombola

19:00 - ABBA Feeling együttes fellépése

20:00 - táncmulatság - Elite Duo

Miserend és hirdetések - Évközi 15. vasárnap

Kármel-hegyi Boldogasszony

Ma a Kármel-hegyi Boldogasszonyt köszöntjük. Mint talán már hallottuk, a Szentírás számos helyen megemlékezik a Kármel hegy szépségéről, ahol Illés próféta működött, védelmezte az Isten-hit tisztaságát. Itt történt, hogy Illés próféta látott egy felhőt, amely esőt hordozott magában, és megenyhítette a szárazságot. S a szent szövegek magyarázói szerint ez a kép Szűz Mária előképe.

Ez a leleményesség szépen kifejezi azt a tisztánlátást, azt a figyelmes, érzékeny szemléletmódot, melynek köszönhetően a világ dolgaiban, főleg szépségében mi is felfedezhetjük Isten szépségének előképét. Ha körülnézünk – a gyönyörű természet, annak csodálatos rendje mind-mind Isten tökéletességét és szépségét mutatják.

Vajon felfigyeltünk-e ezen a mai napon arra, mennyi szépség és csodálatos dolog vesz minket körül? Ha igen, adjunk hálát az Istennek, hogy mindezt megadta nekünk. S igyekezzünk minden nap a „világ dolgaiban” felfedezni Isten csodálatos szépségét.

Templomunk "rejtett zugai"

Miután két önkéntes egyházközségünkből kitakarította  (köszönet) templomunk "rejtett zugait" is, készítettem néhány fotót. Most még csak így pusztán, kommentár nélkül közlöm ezeket:

A torony:

A kripta:

A belső tér a szószékről:

Visszaemlékezés a Misszió2012-re III.

Visszaemlékezés a Misszió2012-re II.

Kérek mindenkit, aki részt vett a Misszió2012-ben, 

vagy akinek bármilyen élménye maradt azzal kapcsolatban, 
vagy ide, vagy 

az előző missziós bejegyzéshez (ide kattintva) 
megjegyzésként írjon pár sort... 

vagy nyugodtan több sort is. 

Szeretném, ha ez a blog nem a "papé" lenne, 

hanem egész egyházközségünké... :) 

köszönöm

Szerető Atya /Mt 9,32-38/

Nagyon tömören, de velősen írta meg a Szentlélek sugallatára Szent Máté evangélista Jézus földi működését: „Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget.”

Istenünk ma is ugyanezt kínálja és teszi: nem a hibáinkat lesi, nem a gyengeségeinket akarja megbüntetni, hanem tanít az örömhírre, s bajainkat orvosolja. Ezért mindig ilyen bizalommal forduljunk hozzá. Ő nem a parancsnokunk, hanem szerető Atyánk akar lenni.

Visszaemlékezés a Misszió2012-re

2012. július 1-jén délután fiatal missziósok érkeztek községünkbe Michael Duffy atya L.C. és Bartha Péter testvér L.C. vezetésével. „Munka misszió”-ként volt meghirdetve és megszervezve ez az esemény, ami annyit jelent, hogy a 13 fiatal és vezetőik dolgozni, segíteni jöttek közénk: fizikai munkával, s persze lelki tevékenységgel támogatták egyházközségünket.

Ahogy megérkeztek, s befogadták őket a helybéli családok, közös imádság után a már szépen előkészített (köszönet) focipályára mentünk, ahol a szintén helybéli ministránsokkal, fiatalokkal fociztak egy kicsit (nagyot).

A mérkőzés után mind átmentünk a plébánia udvarra, ahol már elő volt készítve a finom gulyás vacsora (köszönet), s meg volt készítve a kivetítő a foci EB döntő végigizgulásához.

Másnap (mint minden reggel) közös imával kezdtük a napot a templomba, amelyre néhányan a varbóiak közül is eljöttek, s együtt imádkoztak velünk (sajnos ott kép nem készült – mindig túl álmos voltam). Utána elkezdődött a munka: néhányan az őket elszállásoló családoknál segítkeztek, mások a plébánia körül kezdték festeni a kerítést, ismét mások a plébánia udvar beomlott és betemetett pincéjét kezdték rendbe tenni.

Ebéd előtt még elimádkoztuk a rózsafüzért, majd a missziósok (akik egyébként 14 és 20 év közötti fiatalok voltak Budapestről) az őket elszállásoló családokhoz mentek vissza – ahogy utána mesélték – finom és finomabb ebédre.

Délután kettő órakor naponta játékos angol órát tartottak Mike atyák, valamint a missziósok, akik a Krisztus Légiója által fönntartott Szent Benedek Óvoda,Általános Iskola és Két Tanítási Nyelvű Gimnázium létesítményben tanulnak (vagy tanultak).

Később, mikor már kb. maximum 35 fokra „lehűlt” a levegő, folytatták a már említett munkát – legfőképp a plébánia udvarán.

Esténként hat órakor voltak a szentmisék – Varbón, Kovácsiban, Nagykérben, melyeken egy-egy fiatal tanúságot tett a hívek előtt hitéről – buzdítva őket is hitük mindenkori megvallására és megélésre.

Minden este hét órakor volt a várva várt foci a helybeliekkel. Foci után pedig a tábortüzes (ha idő is engedte) közös vacsora, esti imával.

Rendhagyó volt a szerdai nap, mikor igazi missziót tartottak: házról házra járták Kovácsi és Kiskér falvakat – beszélgetésre és imádkozásra invitálva a lakosokat. Csütörtök délután pedig a munka helyett egy kis ipolyi megmártózkodás volt a program.

Örülnék, ha nem csak én írnék a misszióról, hanem bárki, aki olvassa ezt a blogot – megjegyzésként (ide a bejegyzés alá) leírná a saját tapasztalatait, élményeit a misszióval kapcsolatban. Legyen az résztvevő, „külső” szemlélő, bárki. Előre is köszönöm!

Isten fizesse meg Mike atyának, Péter testvérnek, az összes missziósnak,  minden őket befogadónak és jótevőnek szeretetét.

A többi képet és bejegyzést ide kattintva 

olvashatod és nézheted meg.

Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!

Tisztázandó - Az igazság

A médiában különböző féligazságokat hallhattunk a napokban Róbert Bezák nagyszombati érsekatya leváltásával kapcsolatban. Hogy tisztába legyünk a dolgokkal, A szlovákiai Apostoli Nunciatúra közleményt adott ki a Szentszék nevében, melyet alább közlök:

A szlovákiai Apostoli Nunciatúra közleménye 

a Szentszék nevében

A szlovákiai Apostoli Nunciatúra közleménye a Szentszék nevében s annak megbízásából azoknak az elterjedő téves információknak a magyarázatára, amelyek arra a folyamatra vonatkoznak, amely a Szentatya döntéséhez vezetett Őexc. Mons. Róbert Bezák nagyszombati érsek ügyében.

Papok és hívők számos bejelentése alapján, amelyeket közvetlenül a Szentszékhez küldtek a nagyszombati egyházmegye pasztorációs helyzete kapcsán, Őszentsége Államtitkársága megbízta a Papi Kongregációt, hogy készítsen elő apostoli vizitációt ebben a részegyházban abból a célból, hogy megvizsgálja a főegyházmegye püspökére, Őexc. Mons. Róbert Bezákra vonatkozó panaszok valódiságát.

Az apostoli vizitációra 2012. január 22-étől 2012. február 1-éig került sor és apostoli vizitátornak a Cseh Köztársaságból a litoměřicei püspököt, Őexc. Mons. Ján Baxantot nevezték ki. Az ellenőrzés eredményeit ezt követően az apostoli vizitátor elküldte a Papi Kongregációnak, amely az Államtitkársággal és a Püspöki Kongregációval együttműködve megfelelően foglalkozott vele és figyelmesen átvizsgálta.

Ezt követően a Püspöki Kongregáció megismertette Őexc. Mons. Róbert Bezákkal a személyére és pasztorációs tevékenységére vonatkozó legfontosabb pontokat és megkérte őt, hogy mérlegelje azokat és fejezze ki azokhoz álláspontját. Erre a kérésre Mons. Bezák a Püspöki Kongregációhoz címzett levélben válaszolt.

Az ellenőrzés végleges eredményeit az államtitkárság és a Papi Kongregáció álláspontjával együtt ezt követően a Szentatya elé tárták, hogy hozza meg a végleges döntést az ügyben. A Szentatya figyelmes mérlegelés és imádság után úgy döntött, hogy felkéri Őexc. Mons. Róbert Bezákot, hogy mondjon le a Nagyszombati Főegyházmegye pasztorális irányításáról. A Szentatya döntésének nyilvánosságra hozatala előtt a Püspöki Kongregáció prefektusa Mons. Bezák kérésére lehetőséget adott a vele való személyes találkozásra. A találkozóra azonban nem került sor. Mivel Mons. Bezák visszautasította lemondásának benyújtását, a Szentatya felmentette őt a főegyházmegye pasztorális irányítása alól és ezt a döntést 2012. július 2-án hozták nyilvánosságra.

A pápai döntéseket, amelyek az egyes püspöki székhelyekre való kinevezésre vagy a hivatalból való lemondásra vonatkoznak, a Szentszék azon a napon hozza nyilvánosságra, amelyben az érintett személlyel megállapodtak vagy amely meg volt számára határozva. A Szentszék ezért mély sajnálkozását fejezi ki azon tény miatt, hogy Mons. Bezák meggyorsította ennek a hírnek a nyilvánosságra hozatalát és ezzel megsértette a pápai titoktartást.

Az Apostoli Nunciatúra a Szentszék nevében is meghívja a szlovákiai híveket arra, hogy készségesen és a hit szellemében fogadják el a Szentatya döntését. A Szentatya az ő atyai közelségét fejezi ki minden szlovákiai püspök, pap, diakónus, szerzetes és hívő laikus számára, hogy ebben a Szentatya által szeretett országban még inkább megerősödjék az Egyház egysége.

Pozsony, 2012. július 9.

(TK KBS) fordította: Pázmaneum

------------------------------------------------------------------------------------------

Mindannyian imádkozzunk!

Szépítkezés

Május 29-én kezdtük el plébániatemplomunk kerítésének festését. Mindjárt az első nap sokan és nagy kedvvel jöttek össze falunkból, hogy templombúcsúnkig még szebbé tegyünk falunk legszentebb helyének környékét:

Isten fizesse mindenkinek, aki bármilyen módon (kétkezi munkával, anyagilag, imáival) támogatta ezt az eseményt is.

Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!

Egy újabb kép az éjjeli fényképezésről

Templomunk éjjel éjfél és egy óra között július 1-jén, holdfényben és csillag áradatban:

Az Egyház szeretete /Oz 2,16.17b-18.21-22/

Egy gyönyörű hasonlattal mutatja be Ozeás próféta Isten és az ő Egyházának kapcsolatát. Mint a vőlegény szereti a menyasszonyát, úgy szereti Isten az ő népét, az Egyházát.

Sok bűn terheli ma is az Egyházat, sok probléma van itt, mint halljuk, hazánkban is, de sose feledjük, mi is bele tartozunk, így a mi bűneink is ugyanúgy szennyezik Egyházunkat. Az Egyház azonban szent marad, mert maga Krisztus szenteli azt meg. S nem csak, hogy szent marad, hanem Krisztus jegyese – oly nagyon szereti őt.

Tanuljuk el Jézustól ezt a lelkületet, s mi is oly szeretettel legyünk Egyházunk iránt, mint ahogy a vőlegény szereti menyasszonyát.

Ministráns bajnokság 2012

A nyári szünet első napján ministráns bajnokságot szerveztünk plébániaudvarunkon. 

Nyolc kis ministránsunk, és egy vendég ministráns jött el, 

ők mérkőztek meg egymással különböző 

ügyességi, erő- játékokon.

Íme egy kis képes beszámoló:

A kilenc ministráns, akik még nem tudták, mi vár rájuk :)

Az első két versenyszám a focikapu felé irányult: 

először frizbivel, majd labdával kellet 

gólt dobni, illetve rúgni 

a kiválóan, ám mindig egyformán védő kapusnak.

Nem volt egyszerű, de volt, akinek kiválóan sikerült:

Dávid

Szép kis (nagy) szurkolótábor jött össze - szülőkből, nagyszülőkből, testvérekből...

A "külföldi ministráns", unokaöcsém, Máté

Gergő

Bálint

Egy kis frissítő után...

...következett a krikett bajnokság

Jeni

Veronika

S a legizgalmasabb versenyszám... amely "pofonegyszerűnek" tűnik. Ám a látszat csal. Egy üres vödröt, kinyújtott karral minél tovább megtartani nem is olyan egyszerű... nézzék csak:

Végül a szülők is megmutatták erejüket és ügyességüket:

A következő versenyszám az ún. petanque játék volt:

Újra a szülők:

A legutolsó forduló a "vajas kenyér csípős paprikával" evés volt, természetesen időre:

Meg kellett mutatni, hogy tényleg lement-e a torkon

...és tényleg csípős volt

Gyurász Pál diakónus, aki éppen itt volt nálunk, sokat segített a versenyek lebonyolításában

S legvégül az eredményhirdetés:

Csáky Máté lett a harmadik

Bertók Patrik a második

S a nyertes: Juhász Gergely

Két különdíj is átadatott: a legfiatalabb versenyzőnek, Jancsikának, és az erőnlétileg legnehezebb versenyszámban fölényesen diadalmaskodó Jeninek.

A nagy csapat

legvégül a pontozás és az eredmények

Hála és köszönet Istenünknek a jó időért, hangulatért, kedvért, versenyszellemért.

Minden résztvevőnek gratulálunk, segítőnek köszönjük.

Mindent Isten Nagyobb dicsőségére!