2012. április 30., hétfő

„Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló.“ /Jn 10,1-10/


Többen és többféleképpen próbálnak boldogulni az életben, vagy elérni az örök életet. Talán már mi is hallottuk egy-egy kevésbé hívő embertől, szomszédtól, baráttól: „Én hiszek az Istenben! Templomba nem megyek, de imádkozok. Nekem ez elég.
Mily nagy tévedés ez! Épp az előbb hallottuk: Nincs más út, csak Jézus Krisztus – az ő Egyházával, szentségeivel, az ő keresztáldozatával – a szentmisével. Jézus a kapu, s aki nem rajta keresztül próbál bejutni a mennybe, az sosem jut el oda.
Buzdítson és lelkesítsen minket a mai evangélium: mi a jó úton megyünk. Igaz botladozva, tévelyegve, de egy biztos: ez az az út, amely a mennybe vezet!

Egy szombat délelőtt

Már javában itt a tavasz - tudják ezt plébániánk ministránsai is - templomunk mellett kaptam őket lencsevégre egy pár perces fotózás közben:




és a méhecskék, amik...

sehogy sem akartak bepózolni... majd legközelebb!
Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!

2012. április 28., szombat

Húsvét negyedik vasárnapja


A már nagyon régóta ismert jó Pásztor kép tárul elénk a mai evangélium hallatán. S egyben tudjuk a mai vasárnapról is, hogy szintén „a jó Pásztor vasárnapja“ nevet viseli, ugyanis Egyházanyánk minden évben újra és újra ezt a gyönyörű, s mélységesen tartalmas jelképet eleveníti fel számunkra. A jó Pásztor, aki életét adja juhaiért – azaz Krisztus, az Isten, aki életét adja értünk, emberekért. De többek között egy nagyon elgondolkodtató dolgot mondott Jézus, mikor a mai evangélium szavai elhagyták a száját: „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.“
Abban – gondolom – mindannyian egyetértünk, hogy az Isten teljes mértékben, még magunknál jobban is ismer minket. Azonban a második fele ennek az egy mondatnak felettébb elgondolkodtató. „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.“ Vajon igaz ez, kedves testvéreim? Ismerjük mi az Istent? Mennyire igaz ez? Mennyire tudjuk, hogy ki az, akihez eljárunk hétről hétre, vasárnapról vasárnapra, vagy talán napról napra?
Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem.“ De Jézus ezt nem kérdezi, hanem kijelenti! Azaz: teljesen természetesnek veszi, hogy ha jelképesen, mint juhok megyünk a Pásztor után, akkor tudjuk, ki az a Pásztor, ismerjük őt. Ha mi, keresztények megyünk Krisztusunk után, akkor egyértelműen tudnunk kell, ki is ő valójában, miért ő a pásztorunk és mit tett értünk.
Krisztusban szeretett testvéreim! Arra törekedjünk minden egyes szentmisén, minden egyes imádságban, Szentírás-olvasásban, hogy az Istent minél jobban megismerjük. Mert minél jobban ismerjük, annál jobban megtapasztaljuk – ő valóban mindenét nekünk adta. Mert minél jobban megismerjük, látva végtelen jóságát annál jobban fog bennünk erősödni a szeretetünk és áldozatkészségünk is Istenünk iránt. 

2012. április 26., csütörtök

A mesés megtérés /ApCsel 8,26-40/


Egy szinte mesébe illő történetet hallottunk a Szentleckében az Apostolok Cselekedeteiből. Fülöp diakónus találkozott az egyik király kincstárnokával, akit egy beszélgetéssel megtérített, elvezetett a krisztusi hitre, majd pár órával később meg is keresztelt. De figyeljük csak meg, hogyan is kezdődött ennek a „mesés” megtérésnek a története: „A Szentlélek így szólt Fülöphöz: Menj, és szegődjél oda a kocsihoz! Fülöp pedig odasietett…
Fülöp azonnal hallgatott a Szentlélek szavára, azonnal aszerint cselekedett. Ez volt a kulcsmozzanata a gyönyörű megtérésnek.
Vegyünk példát róla, s mi is, ha meghallottuk lelkiismeretünkben azt a jóra késztető szót, a Szentlélek szavát, azonnal, habozás nélkül cselekedjünk. S higgyük el, Isten rajtunk keresztül is nagy dolgokat fog tenni.

2012. április 25., szerda

Első szentáldozás Ipolyvarbón

Krisztus Urunk 2012. évének Szent György havában, annak pedig 22. napján nagy örömmel és ünneplő lelkülettel indultunk el Ipolyvarbó Legszentebb Szentháromság római katolikus templomába, ugyanis e napon öt gyermek készült életében először magához venni Krisztus szent Testét az Eukarisztiában.

/Sík Sándor: Fehér nap/
Üdvözölt Légy kedves ünnep
Tiszta szívek ünnepe!
Ragyogjon be fehér fényed
Szívünk – lelkünk mélyébe.
Napsugárban angyalszárnyak
Lenge libbenése kél,
És a szárnyuk és az arcuk
És az Úrnak fénye rajtuk
Hófehér.

Napsugáros köntösében
Még a föld is úgy örül!
Tiszta napfény tündöklése
Játszik az oltár körül.
És megáll az áldozókon
Az oltár lépcsőinél
Égi fénnyel tűz reájuk
Hófehér.

Boldogító örömével
El fog édes érzelem,
Égő sóhaj halk fohásza
Lebben át a lelkemen.
Édes Jézus szállj szívünkbe
S óvj halálig hű vezér,
Hogy a lelkük bármi harcon
Mindörökké megmaradjon
Hófehér.

A templomot már szombaton kidíszítették a szülők, a sekrestyés néni  és néhány jószívű segítkező. Istenünk dicsőségéhez méltó lett a díszítés. Nem az volt a lényeg, de remélhetőleg az is Isten dicsőségére, s a mi javunkra (örömünkre) szolgált.







Az egyik elsőáldozó, Jeni (olvasd Dzseni) a szentmise előtt

Templomunk gyönyörű szentélye előkészítve a szent ünneplésre

Az utolsó...

...és az utolsó utáni előkészületek

A körmenet, mint mindig, Urunk Jézus Krisztus keresztjével indul


Öt kisgyermek várta szent vágyódással ezt a szép napot, és léphetett az Úr oltára elé



"Itt van az első szentáldozásunk boldog órája. Az Utolsó Vacsorát ismételjük meg. A lelkiatya az Úr Jézus helyett, mi pedig a tanítványok helyett vagyunk itt. Ez a mi szentmisénk.

A Faggyas szülők, valamint a Velebni család


A Bertók-, Mihály-, és a Kovács szülők

Attila elsőáldozónk


Az olvasmányt a szülők...

...és az elsőáldozók váltakozva olvasták Mózes és az Isten közötti szövetségről: "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott..."

Hasonló módon a szentleckét is Szent János  jelenéseinek könyvéből:
Alleluja! Az Úr, a mi mindenható Istenünk átvette az uralmat. Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja. Jegyese felkészült. Méltó arra, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék!


A szent evangélium...



...valamint a prédikáció















A szülők a húsvéti gyertyáról meggyújtották a keresztelési gyertyákat

Megújítottuk keresztségi fogadalmunkat

"Keresztelő kútnál állva
Feltör szívünkből a hála.
Benne tisztult meg a lelkünk,
Isten gyermekei lettünk."

"Ellene mondunk!"

"Hiszünk!"

Majd a hívek, vagyis ma különösen az elsőáldozók könyörgése következett:
először Dávid

Attila

Patrik

Jeni

Veronika

"Az igeliturgiát befejeztük. Bárcsak megőriznénk ezeket a szavakat szívünkben és szerintük élnénk. Most az áldozat liturgiáján veszünk részt. Ugyanaz fog történni, amit az apostolok az Úr Jézussal együtt éltek át nagycsütörtökön este. Urunk testét és vérét ajánlja fel értünk a Mennyei Atyának."

"Mi vigyünk kenyeret és bort az áldozati asztalra és tegyük melléje mindazt a jót, amit Jézus kedvéért cselekedtünk. "

Felajánljuk önmagunk,
A kenyerünk és borunk.
Fogadd el szívesen
Jézusunk.

Kenyér és bor helyébe
Testet s vért adsz cserébe,
Minket is magaddal
Cserélj be!


A szentmise legszentebb pillanata: az átlényegülés

Krisztus Szent Teste...

...és Szent Vére

"Ne feledkezzél meg azokról, akiket szeretünk és azokról sem, akiket nem szeretünk eléggé. Gondoljunk drága szüleinkre, testvéreinkre és rokonainkra, hogy a jó Isten áldja meg őket. Betegeinkre, hogy vigaszt nyerjenek. A bűnösökre, hogy megtérjenek. Falunk egész népére, hogy békében éljenek és boldogok legyenek."

"Emlékezzél meg azokról is, akik tehozzád tartoztak, amikor elköltöztek ebből a világból. Gondoljunk drága halottainkra: azokra, akik családunkhoz tartoztak. Azokra, akik temetőnkben pihennek. Azokra, akik a háborúban és idegenben haltak meg. És azokra is, akikről már senki sem emlékezik meg. És jóságosan nyisd meg nekik házadat. Legyünk egyek Krisztusban, és együtt dicsőítsünk téged."



"Az Úr békéje legyen veletek mindenkor"






És a várva várt pillanatok










"Már itt vagy szívemben Jézusom.
Az angyalokkal és szentekkel
imádva borulok le előtted.
Azzal szeretném meghálálni jóságodat,
hogy parancsaid
mindig meg akarom tartani
és arra törekszem,
hogy téged mindig jobban szeresselek.
Ígérem, Jézusom,
hogy hű gyermeked leszek
életem utolsó pillanatáig.
Mivel én gyenge kis gyermek vagyok
és magamtól semmi jót sem tehetek,
azért kérlek, te segíts nekem,
jóságos Jézusom, hogy ezt az ígéretemet
egész életemben megtarthassam.
Ámen."




"A szentmisénk véget ért. Most hazamegyünk. Az Úr Jézust visszük szívünkben. Mielőtt elindulnánk, itt, az Isten házában is szeretnénk kifejezni hálánkat szüleink iránt. Az egyik elsőáldozó testvérünk mondja el köszönő szavait mindnyájunk nevében."

"Drága, jó szüleink! Mindnyájunk nevében mondok köszönetet azért a sok áldozatért, amelyet értünk hoztatok. Szüleink, köszönjük, hogy vállaltátok értünk a sok gondot, fáradozást és aggódást. Keresztszüleink, köszönjük, hogy keresztvíz alá vittetek. Köszönjük, hogy megélhettük ezt a szent napot. Úgy akarunk élni, hogy szomorúságot senkinek ne okozzunk. Az Úr Jézus lesz példaképünk: Ő halálig szerette Édesanyját, és becsülte nevelőjét, Szent Józsefet. Drága szüleink...

...Áldjon meg titeket a jóságos Isten!"









A szentmise után a sekrestyében, mikor már az izgalom elmúlt, a kegyelem és az öröm azonban megmaradt





Hála és köszönet az Istennek minden kegyelméért, ajándékáért! Minden elsőáldozónak, szülőnek, segítőnek...
Külön köszönet Fagyas Róbert fényképésznek a kitűnő képekért!

Mindent Isten Nagyobb dicsőségére!