Új pozsonyi segédpüspök

Ahogyan arról a Szlovák Püspökkari Konferencia beszámolt, XVI. Benedek pápa a pozsonyi érsekség segédpüspökévé nevezte ki Haľko József atyát.

Nagy öröm ez a mi számunkra is, mert József atya gyönyörűen beszél magyarul és papsága során mindig szeretettel szolgálta a magyar híveket. A pozsonyi magyar közösségnek is ő végzi rendszeresen a magyar szentmiséket.


Bővebben itt.

Istennek hála érte!

Élő hittel közeledni /Mk 5,21-43/

Jézus körül tolongott a tömeg – olyannyira közel voltak hozzá az emberek, hogy szinte hozzá sem lehetett férni. De mégis csupán egy valaki volt, aki tényleg közel került Jézushoz. A vérfolyásos asszony elsősorban nem testileg „ért hozzá“, hanem lelkileg érintette meg őt.

Mi is, ha nem is nagyon sokan, de többen itt vagyunk az oltár – Jézus körül. Közel vagyunk hozzá, sőt, magunkhoz vehetjük. Azonban igazán közel akkor jutunk Istenünkhöz, ha hittel közeledünk hozzá. Vajon minket, a mi hitünket is észreveszi Jézus ebből a tömegből? Ha élő, minden nehézséget legyőző hittel közeledünk, akkor minket is megszólít, s nekünk is ezeket mondja: „Hited meggyógyított“.

Egy kis statisztika és köszönet

Örömmel figyeltem meg, hogy plébániánk weboldalát egyre többen és egyre többször olvassátok. Bízom benne, hogy teljesíti célját: Istennek dicsőségére, nekünk pedig üdvösségünkre, javunkra szolgál.

Kívánok további hasznos olvasást! 

"Mindent vizsgáljatok meg; 

ami jó, azt tartsátok meg!" 

/1Tessz 5,21/

Érdekességképpen közlök néhány statisztikai adatot a blogunkról:

Míg egy éve januárban 1162-szer nyitottátok meg oldalunkat, az idei év januárjában 2342-szer:

A legnépesebb közönség, olvasó Szlovákiából volt (11485), de sokan olvastátok Magyarországról (4811), Németországból (352), az Egyesült Államokból (292), Oroszországból (288), Erdélyből (211)...:

Nagyon örülnék, ha írnátok egy-egy e-mailt, vagy ehhez a bejegyzéshez egy megjegyzést, hogy tudnánk, ki olvas minket pl. Németországból, Oroszországból, vagy az Egyesült Államokból. Nagyon örülnék, ha megtudhatnám :) Előre is köszönöm!


Isten áldjon mindannyiotokat! 

"Legyetek jók, ha tudtok. A többi nem számít."

Természetes? /Mk 5,1-20/

Egy teljesen reménytelen eset megoldását hallottuk a mai evangéliumban – Jézus egy légió gonosz lelket űzött ki egy emberből. Abból, akin már senki sem tudott segíteni. De ha ismertük, ha nem ezt a történetet, már talán előre tudtuk, mi lesz a vége: Jézus úgyis meggyógyítja a beteget, megold bármilyen problémát. Szinte automatikusnak, természetesnek vesszük. Azonban ha velünk, nálunk van baj, betegség, probléma… kevésbé vesszük a sikert természetesnek.

A mi életünkben, vagy Istennel való kapcsolatunkban is lehet olyan megoldhatatlannak látszó helyzet, vagy valamilyen bűnös állapot, amibe belekerültünk, de amiből nem tudunk kiszabadulni. Vagy, hogy mindig ugyanabba a hibába esünk, vagy lusták vagyunk, vagy érzéki vágyak tartanak fogva, vagy újabb és újabb szerencsétlenségek találnak ránk…

Az evangéliumokkal nem csak emlékezünk egy-egy régi gyógyulásra, hanem erőt és biztatást kell, hogy merítsünk a mindennapi életünkbe. Ezek az események ugyanis mintául szolgálnak arra, hogy Isten hogyan bánik népével. Akkor is, ma is.

Miserend és hirdetések - Évközi idő negyedik vasárnapja

Évközi idő 4. vasárnapja

Kb. 1986 évvel ezelőtt egy ismeretlen ember bement a kafarnaumi zsinagógába, és elkezdett beszélni az ott lévő tanítóknak. Szent dolgokról: a Tóráról, a Szentírásról beszélt. De olyakat mondott, amit eddig még soha senki nem hallott. S nem csak olyakat mondott, hanem úgy is mondta ezeket az „olyakat“, mint még előtte senki. Úgy, „mint akinek hatalma van“. Tudjuk, Jézusról van szó, aki nyilvános működésének legelején tanítással kezdte tevékenységét. Tanította a népet – a műveltet, s a tudatlant egyaránt. De amint ma is hallottuk az evangéliumban, ő valahogy máshogyan tanított. De vajon mi lehetett Jézus Krisztus „titka”, ami miatt olyan különleges tanító volt? Miben különbözött Jézus tanítása a többi ember tanításától?

Összehasonlításképpen figyeljük meg, mi volt a célja egy akkori, vagy ugyanúgy mai tanítónak, s mi volt a célja Jézusnak, az ő tanításának. Általában a tanító elmondja, próbálja átadni a tananyagot a tanítványnak, aki pedig megpróbálja ezt megtanulni, fölfogni, elsajátítani. Persze történhet ez párbeszéd, vagy önálló felfedezés formájában is. De a lényeg mindig ugyanaz: a több tudás, vagy tapasztalat megszerzése.

Jézusnak azonban nem ez volt az elsődleges célja! Jézus elsősorban nem azért tanított, hogy átadja a saját ismereteit, tapasztalatait, hanem azért, hogy szoros kapcsolat jöjjön létre közte és tanítványai között. Jézus célja az volt, hogy az emberek a lehető legközelebb kerüljenek az Istenhez. Persze ismereteket, információkat, tudást is adott át az embereknek, de mindig hangsúlyozta: az első és legfontosabb dolog az életben Istennel kapcsolatban lenni, Istennel jó kapcsolatban lenni.

Történt egyszer, hogy egy nagyon híres tudós szabadságra ment, hogy kipihenje a munka fáradalmait. Elment egy messzi tengerpartra, ott próbált relaxálni, pihenni. Éppen egy halász készült kihajózni a tengerre. Sikerült a tudósnak őt meggyőznie, hogy vigye magával. Mikor már jó messze voltak a parttól, a tudós faggatni kezdte az öreg halászt. Mondja csak, ismeri maga a filozófiát? Nem, nem ismerem. Nem?! Kérdezte a tudós. Akkor elvesztette az élete negyedét.  A filozófia nagyon fontos dolog. De legalább a történelmet? Azt sem. Nem?! Akkor elveszítette a fél életét! De a matematikát csak ismeri… nem, azt sem – felelte. Hát akkor, csak hogy tudja, elveszítette az élete három negyed részét. Váratlanul kitört a vihar. A hullámok ide-oda csapdosták a hajót. A hatalmas szélben az izmos halász odakiabált a tudósnak: Ön, professzor úr, tud-e úszni? Nem – válaszolta. Nem? Akkor sajnos elveszítette az egész életét.

Mi is, kedves testvéreim, sok mindent tudunk már az Istenről, a Bibliáról, a vallásunkról – hisz minden vasárnap hallgatjuk az Úr igéjét, az Isten tanítását. Ez mind nagyon fontos és jó. Minden egyes vasárnappal többet és többet tudunk meg az Istenről, de mit használna ez nekünk, ha minden vasárnap nem kerülnénk közelebb az Istenhez, nem javulna folyamatosan az Istennel való kapcsolatunk? Maga a mester, a tanító mondta és mondja ma is: ”Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved?”

Tudjuk a választ, ezért arra törekedjünk ebben a mai szentmisében is, hogy ne csak ismeretben, tudásban gyarapodjunk, hanem Istenhez kerüljünk újra egy kicsit közelebb.

Elsőáldozásra készülő gyermekeink második hittana

Tegnap folytattuk az elsőáldozásra készülő gyermekeink hitoktatását, hogy ezt a magasztos szentséget kellő tudással, megfelelő lelki felkészültséggel vegyék majd magukhoz.


Az idén öt gyermek készül az Oltáriszentség vételére: 

Bertók Patrik 

Faggyas Veronika 

Kovács Jenifer 

Mihály Attila 

Velebni Dávid

A második parancsolattal foglalkoztunk, azt elemeztük, értelmeztük, boncolgattuk, vetítettük át a mindennapi életbe:

A találkozó végén rövid játékkal tettük még emlékezetesebbé a találkozót:

Ez úton is kérlek titeket, kedves olvasók, mindenekelőtt imáitokkal segítsétek ti is az ő felkészülésüket.

Isten fizesse meg!

Szent Timóteus és Szent Titusz

Tegnap a buzgó zsidó ember Saul, Szent Pál apostolnak megtérést ünnepeltük. Ma pedig két ősegyházi szentet: Szent Timóteust és Szent Tituszt ünnepeljük.

Érdekes utána nézni, hogy hogyan is váltak szentekké ezek az emberek. Minek, vagy kinek köszönhetően váltak követendő példákká?

Mindketten Szent Pál apostolnak köszönhetik, hogy Krisztussal és az ő életével, tanításával találkozhattak. Szent Pál munkásságának és mindenekelőtt szent életének köszönhetően ismerték meg az igaz Istent. Ehhez azonban kellet a tegnapi esemény, mely mára már ünnep: Szent Pál megtérése. Ezzel a megtéréssel nyílt meg a lehetőség Timóteusnak és Titusznak, hogy szentté váljanak.

Mi nem vagyunk olyan nagy emberek, vagy mai szóhasználattal mondva olyan „nagy halak”, mint a legnagyobb apostol, Szent Pál volt. De az Isten a mi életünkben is hatalmas dolgokat akar művelni. Mert ahogyan szintén Szent Pál fogalmazott: „Az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”

Így ma is talán éppen a mi személyes megtérésünkkel kezdődhet el nem csak a mi, hanem barátaink, a körülöttünk lévő emberek szentté válása is. 

Igazságban élni /Mk 3,22-30/

Jézus idejében sem fogadta mindenki szívesen az ő tanítását.  Először az a szóbeszéd járta róla, hogy „eszét vesztette”, majd azt kezdik el híresztelni egyesek – amint ma hallottuk –, hogy az „ördög szállta meg”, és a gonosz lelkek fejedelmével működik együtt.

Jézus visszautasítja ezeket a vádakat, mert hiszen jól tudja azt, hogy a csodákat az Atya viszi végbe általa. Azonban övéit nem hagyja agy pillanatig sem bizonytalanságban! „Magához hívta őket”, s mindent elmagyarázott nekik, hogy ne éljenek tudatlanságban, hanem csakis az igazság teljes ismeretében.

S ezt a teljes igazságot Krisztus az ő Egyházára bízta. Ezért legyünk mindig maradéktalan bizalommal az Egyház-, s annak tanítása iránt.

felhasználva a plebania.net

Évközi idő 3. vasárnapja

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem örül a gonoszságnak… a szeretet nem múlik el sosem…” – ismerős szavak ezek talán mindannyiunk számára. Tudjuk, Szent Pál írta ezeket a gyönyörű és megható gondolatokat, melyek mára már csaknem slágerré váltak. Szinte minden egyes esküvőn ezeket a szavakat halljuk, talán mert szépek, talán mert szívhez szólóak… De érdekes módon ugyanabból a levélből, a Korintusiakhoz írt első levélből olvastuk a mai szentleckét is, amely azonban már messze nem annyira népszerű. Furcsa volt ez a szentlecke…

Biztos, hogy már több – nevezzük így – furcsaságot hallottunk egy-egy szentmise alkalmával, mikor a Szentírást olvastuk. Ugyanis sok olyan dolog van a bibliában, melyet nehéz megérteni, felfogni, vagy talán elfogadni. S ha figyeltünk pár perce a szentleckére, meg kellett, hogy fogjon minket abban is valami. Ugyanis furcsa szavak voltak azok: „Akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná…”

Kétségtelen, hogy ezek a szavak hozzánk, mindannyiunkhoz szólnak, hisz ha nincs is mindannyiunknak felesége, biztos, hogy már sírtunk, vagy örültünk, vagy vásároltunk. De Szent Pál – kinek megtérését éppen e héten ünnepeljük majd – valami olyat mond, hogy úgy éljünk, mintha ezek a dolgaink, érzéseink nem is lennének. Furcsa, nem? Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna. Valljuk be, nem teljesen értjük… Mit jelentenek ezek a szavak?

 Egyházunk egyik gyönyörű imája, könyörgése lehet a kulcs ehhez, mikor így fogalmaz: „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” A múlandó javakat felhasználni eszközként, és nem célként. Erre tanít a mai szentlecke! „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” Minden e világi dolog ugyanis csak eszköz. Nem cél. Eszköz. Eszköz ahhoz, hogy általa a mennybe jussunk. Mindent és mindenkit arra kell felhasználnunk – de vigyázat, nem kihasználnunk! – hogy általa közelebb kerüljünk az Istenhez, az örökkévalósághoz. Akinek van felesége, az feleségét „használja fel” arra, hogy általa ő, és őáltala pedig felesége könnyebben juthasson a mennybe. Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna, mintha nem az volna a lényeg, a legfontosabb. Többre vágyj, hisz vágyaidat teljesen csak az Isten elégíti ki, s hozzá kell eljutnod a férjeddel, a feleségeddel! Eszközként, egymást felhasználva, vagy szebben fogalmazva egymást segítve.

Mert „az idő rövid”. Az itt eltöltött évek időtartama 10-50-90 év semmi az örökkévalósághoz képest, de mégis ettől a pár évtől függ az örökké valónk. Óriási nagy lehetőség, hogy pár évnyi élettel kiharcoljuk az örök életet, boldogságot. Óriási lehetőség, de egyben óriási felelősség. Sokat bízott ránk az Úr: sokat nyerhetünk, de egyben sokért felelünk.

Miserend és hirdetések - Évközi idő harmadik vasárnapja

Az ipolyvarbói Legszentebb Szentháromság római katolikus templom

Már több, mint egy éve működik plébániánk blogja, de még nem került közlésre egy nagyon fontos dolog: templomunk története, történelme, sajátosságai és érdekességei. Dr. Csáky Károly PhD. írásából merítve röviden ismertetem templomunkat.

A késő barokk római katolikus templom 1798-ban épült, s a Legszentebb Szentháromság tiszteletére szentelték fel. Szent Iványi Ferencz állíttatta Mária Terézia segítségével, amint erről a templom homlokzatán lévő latin nyelvű-, valamint annak a templom szentélyében elhelyezett "hazai nyelvű" márványkőre vésett felirata tartalmazza:

Templomunk Észak (torony) - Dél (szentély) irányban hosszan fekvő épülete egytornyú, félköríves szentélyű:

A szentély tágas, s az ember figyelmét ellenállhatatlanul vonzza a barokk főoltár, melyen a Legszentebb Szentháromság tiszteletére készített oltárkép függ - elmélkedésre hívva:

Szokatlan ábrázolás:
az Atya, a Szentlélek,
és az angyalokkal körülvett halott Jézus

A szentély mennyezetét az Angyali üdvözlet díszíti, melynek négy sarkában a négy evangélista található. A boltív alatt két oldalról Jézus Szíve és Mária Szíve szobor áll.

A templomhajót két nagy mennyezeti freskó: Szűz Mária mennyei megkoronázása és Az utolsó vacsora díszíti. Körülöttük négy nagy magyar szentünk: Szent István, Szent Imre, Szent Erzsébet és Szent Margit falfestménye látható:

Miért "hiányzik" a "szembemiséző" oltár a templomunkból? Itt elolvashatja.


folytatjuk...

"Sohasem olvastátok?" /Mk 2,23-28/

„Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett?”

Krisztusban szeretett testvéreim!

Jézus szemére vetette a farizeusoknak, hogy a Szentírást nem, vagy nem jól, nem figyelmesen olvasták. Ezért nem értették, mit és miért tesz Jézus. Ha figyelmesebben olvasták volna…

Kedves testvéreim! A vita alapját ma így fogalmazhatnánk meg: „Az Úr napját szenteld meg!” Jézusnak a farizeusokhoz intézett szavai nekünk is szólnak! Sosem olvastátok? Sosem olvastátok a Szentírást? Mi is a mindennapjainkat, vagy legalább a vasárnapjainkat, a vasárnap megünneplését talán éppen ezzel tehetnénk kicsit szentebbé, kicsit ünnepélyesebbé, ha legalább ilyenkor olvasnánk otthon a Szentírást.

Erre buzdít minket a mai szentírási rész, hogy olvassuk a Szentírást, mert benne rejlik az igazság, mely vezet minket, mely tanácsot ad, mely által üdvözülhetünk.

Engedelmesség /1Sám 15,16-23/

„Bizony, többet ér az engedelmesség, mint az áldozat“ – intette ma Sámuel Sault az olvasmányban. És mivel ez az Isten igéje, mindenkor – ma is aktuális, nekünk is szól.

Saul félte az Istent, de nem az ő akaratát cselekedte, hanem saját maga próbálta meg kitalálni, mi kedves az Istennek. A saját maga módján próbálta meg dicsérni és szeretni őt. Azonban prófétája által az Úr tudtára adta: ő mondja meg, hogyan kell neki szolgálni, mert az a legtökéletesebb mód, amit ő kíván.

És lehet, hogy sokszor mi is a magunk módján próbálunk közeledni az Istenhez, vagy tetszeni az Istennek. Ő azonban minden kor minden emberétől egyet vár csupán: az ő parancsai szerint élni, azoknak engedelmeskedni. Mi is mindig és mindenekfölött erre törekedjünk, s így mindennél biztosabb: eljutunk Istenünkhöz.

Bizony, többet ér az engedelmesség, mint az áldozat, mint bármi más.

Miserend és hirdetések - Évközi idő második vasárnapja

Évközi idő 2. vasárnapja

Az Ószövetség egyik legjelentősebb bírájáról és fontos prófétájáról – Sámuelről hallottunk a mai olvasmányban. Pontosabban az ő isteni meghívását kísérhettük figyelemmel. Talán meg is jegyeztük, hogyan történt ez a meghívás…

Mint sok más helyen az Ószövetségben, az Isten itt is álomban szólt az emberhez. De van egy különlegessége ennek a mai meghívásnak,: Sámuelhez (aki egész gyerekkorától az Úrnak szolgált) akkor szólt az Úr különleges szavakkal, amikor éppen „az Úr templomában aludt”. Sámuelről tudni kell, hogy egész gyermekkorától kezdve Éli főpap mellett szolgált – azaz sokat tanult és sokat imádkozott. Művelődött és gyarapodott az isten-ismeretben. Az egyetlen főpap mellet lenni különleges megtiszteltetés volt. Hisz aki ott lehetett, a legnagyobb „mestertől” tanulhatta, leshette el a dolgokat. Mindenekelőtt az imádságot – azt, hogyan is kell imádkozni, jól imádkozni. Sámuel is naponta több órát töltött az imádságban – az Istennel való beszélgetésben. De érdekes módon… mégsem egy ilyen imádság, imádkozás közben szólította meg őt az úr, hanem egyszerűen akkor, amikor az ő házában, az Isten házában volt, amikor látszólag nem csinált semmit. De mégis csinált valamit – ott volt a templomban, az Isten előtt.

S hogy mi lehet ennek az üzenete a mi számunkra? Mi is biztos, hogy sokat imádkozunk… talán már több ezer rózsafüzért elmondtunk… sőt, talán már nem is csak egyoldalú, monológ formája van az imánknak, hanem tudunk valóban beszélgetni az Istennel… de mégis nagy szükség van – s ezt az egyházatyák óta tanítja Egyházunk – az ún. szemlélődő imádságra – latinul oratio contemplativa /KEK 2709/. S hogy mi is ez valójában? Katolikus Egyházunk Katekizmusa magyarázza:

„A szemlélődő ima azt keresi, "akit szeret a lelkem" (Én 1,7): A szemlélődő imádságban a tekintet már az Úrra irányul. Ilyenkor levetjük álarcainkat, és szívünket újra a minket szerető Úr felé fordítjuk, hogy átadjuk neki magunkat, mint áldozati adományt, melynek meg kell tisztulnia és át kell változnia.

A szemlélődő ima a hit Jézusra szegezett tekintete.”

Történt egyszer – kb. 200 évvel ezelőtt - , hogy egy franciaországi kis faluban az egyik idős paraszt bácsi a lelkiatyjával beszélgetett. A lelkiatya ugyanis felfigyelt arra, hogy ez a bácsi naponta sok időt tölt  az Oltáriszentség előtt. Az atya, akit mindannyian ismerünk (Vianney Szent János) kíváncsian megkérdezte: És mondja már, hogyan szokott, vagy hogyan tud imádkozni olyan sokat? Erre így felelt: Egyszerű: én nézem Őt (az Istent), Ő meg néz engem ".

Ez az igazi kontempláció, szemlélődő ima. Szavak nélkül egyszerűen az Isten jelenlétében lenni, s kitartani – bármilyen gondolataink jönnek, vagy nem jönnek. Istennek adni az időt, s a szívünket feléje, Rá fordítani.

Vajon próbáltuk-e már valaha az imádságnak ezt a formáját? Ha még nem, talán éppen ma, az évközi idő kezdetén, elején kezdjük el. S talán éppen a látszólagos semmittevésben fog szólni hozzánk az Úr. Lehet, Isten már évek óta csupán azt várja, hogy őszintén, teljesen rá figyeljünk. Ne mondjunk semmit, csupán figyeljük, szemléljük őt. 

Karácsonyi visszaemlékezés

Igaz, már teljes egészében elmúlt a karácsony, a karácsonyi idő, de mégis (vagy talán pont ezért) közlök pár képet egy nagyon megható karácsonyi élményemről:

az ipolybalogi Bukréta hagyományőrző csoport karácsonyi műsora december 25-ről.

Öröm volt látni, átélni, hogy nem csak az úgynevezett modern műsorokat "nyomják" manapság, hanem hagyományőrző csoportok is működnek, melyek elődeink szép szokásaikat őrzik meg és tárják fel nekünk.

Köszönjük a tartalmas előadást!

...és az otthoni betlehemünk

Egy mozgó felvétel is készült, ami itt tekinthető meg.