Krisztus Király vasárnapja

Krisztus Király

Krisztus király ünnepe van ma, jól tudjuk mindannyian. De azt is tudjuk mindannyian, hogy Jézus Krisztus nem olyan király volt, mint a történelem, vagy napjaink uralkodói, s az ő királysága sem úgy működik, mint a többi királyé. Más ő is, és más az ő királysága is. Hasonlítsuk csak össze a mi királyunkat a többi királlyal.

A mi királyunk szinte mindenben különbözött a többi királytól. Azért, mert mindent fordítva, mindent máshogy csinált, mint az összes többi király előtte, s mint az összes többi király utána. A legtöbb király ugyanis királyi palotában szüleik meg, de ez a király elég szerény körülmények között jött a világra. Így élete kezdete nem volt egy nagy durranás. Csak nagyon kevés ember tudott róla, hogy egyáltalán megszületett, hogy egyáltalán király született.

Aztán ahogy ez a kiskirály növekedett, folytatta a minden királytól eltérő életét. Hisz a legtöbb király élete javát azzal tölti, hogy minél nagyobb gazdagságra tegyen szert, ő ilyennel nem törődött. S míg a többi király szolgákkal ugráltatja körül magát, ő maga akart az emberek szolgája lenni. Sokszor látták őt, hogy másoknak segített.

De egy idő után, ennek a királynak az emberei elégedetlenek voltak, mert ők sem egy ilyen királyt képzeltek el. Ahelyett, hogy fehér lovon vonult volna be a városba, ő csak szamáron jött.

S az emberek, akiket maga köré választott! A legközelebbi munkatársai büdös halászok voltak, s ő is gyakran evett a szegényekkel, a társadalmi szinteken a legalsó helyeket betöltő „utolsó emberekkel”.

Végül, az emberek megelégelték ezt a furcsa királyt. Így nem is úgy kiáltoztak neki, mint a többi uralkodónak, hogy: „éljen a király”, hanem így: „feszítsd meg őt”.

Keresztre feszítették ezt a furcsa királyt. Felszegezték őt a keresztre. Királyi korona helyett töviskoronát tettek a fejére. Kigúnyolták őt. Az ő trónja a kereszt volt. Így a halálában sem vált hasonlóvá a többi királyhoz. S miután keresztre feszítették, a testét egy sírboltba tették. Így végzi minden király: eltemetik. Van, akit a földbe, van, akit palotába…

De várjuk csak! Ezzel nincs vége a történetnek! Emlékezzünk! Ő mindenben más volt, mint a többi király. S a többi királyra haláluk után csak a történelemkönyvekből emlékezhetünk. Jézus Krisztus azonban feltámadt, egyedüli királyként, és él ma is, örökké. Ő mindenben, tehát ebben is más! Az ő királyságának nincs, és soha nem lesz vége. Ő, Jézus Krisztus azoknak a királya, akik őt királyukká választják. Ő a mi királyunk, Krisztus király. De még mindig vannak, akik csak furcsa királynak hívják őt.

Talán a mai politikai helyzetet látva és következményeit érezve mi is áhítunk egy jóságos királyról, aki bebiztosítaná a jólétet itt a földön. Aki nem csak a maga javát keresné, hanem népe jólétét igyekezne bebiztosítani. Azonban nincs ilyen királyunk. De talán épp ennek a nehéz világnak köszönhetően tudatosítjuk egyre jobban – nem ez a mi igazi hazánk. Egy jobb hazáért harcolunk, a legjobb hazát építjük a földi életünkkel.

A mai napon ünnepeljük azt a királyt, kinek a királysága nem ezen a világon van. Mert itt minden királyság egyszer véget ér, megsemmisül. S ha ezt mi hisszük, sokkal könnyebb lesz elviselni még a legnagyobb szenvedéseket, a legnagyobb kereszteket is itt a földön, mert ezekben a szenvedésekben és keresztekben is már – tudjuk – a királyt követjük az ő országába. S ezentúl, ha a keresztre tekintünk, mindig jusson eszünkbe, hogy mi nem a földi királyságért, tehát nem a földi életért élünk, hanem azért, hogy a királyok királyával legyünk majd örökké az ő királyságában.