Skóciai Szent Margit volt Szent István királyunk unokája. Egy unoka, aki nem elkeserítő, elszomorító valóság volt, akivel nem lehet semmit sem kezdeni, hanem a szülők s egyben nagyszülők öröme.
S talán arra gondolunk most, hogyan lehet az, hogy olyan sokat imádkozunk gyermekeinkért és unokáinkért, s mégis rossz úton vannak – nem az üdvösség felé tartanak? Ki a hibás? A szülő, a nagyszülő, a gyermek, vagy netán az Isten?
A mai allelujás versben hallottuk: „Jézus mondja: «Én kiválasztottalak titeket a világból, hogy menjetek, és termést hozzatok, és termésetek meg is maradjon.»”
Én nem tudom megmondani, hol a hiba, de azt tudom, mit kér az Isten ma is: tartsunk ki, s Jézus ezen szavaiból nyerjünk vigaszt és erőt a kitartáshoz: Ő megígérte, imádságunk meghozza termését. S nem is akármilyen termést: olyat, ami megmarad – tehát az örök életet. Imádkozzunk utódaink örök életéért!
