2011. november 14., hétfő

"Az én hibám" /Lk 19,1-1/

A tegnapi evangéliumban egy vak koldusnak kellett leküzdenie az emberek állította akadályt. A mai evangéliumi szereplőnek azonban nem az emberek voltak az igazi akadály, inkább az ő saját „méretei”, az ő tulajdonsága, hogy alacsony volt – így nem láthatta Jézus.
Szent Lukács evangélistának köszönhetjük ezt a gyönyörű leírást, melyben Zakeus a saját elégtelenségét győzi le.
Nem csak az emberek állíthatnak akadályt az elé, hogy Istennel találkozzunk. Ugyanúgy lehet ez a mi hibánk is, a mi elégtelenségünk, vagy „hendikepünk“. De a mai példából látjuk, milyen következményekkel jár, ha leküzdjük magunkat: maga az Isten száll meg nálunk.
Ne tántorodjunk el hát, ha valami rosszat, nehézséget veszünk észre magunkban. Akarjunk tőle szabadulni, s Jézus megtalálja az utat mihozzánk is.

Vak-vezető /Lk 18,35-43/

Sok evangéliumi szereplőnél elcsodálkozhattunk már azon, hogy mekkora hite, szeretete, vagy éppen hite van. S ily módon ezek az evangéliumokban szereplő emberek egy-egy erény gyakorlásában példaképeink lehetnek. Sőt, talán néha el is szégyelljük magunkat, mikor egy egyszerű halász, vagy egy vámos tesz olyat, amit Jézus megdicsér.
A mai evangéliumban egy vak koldus van előttünk. Egy koldus, akit nem érdekeltek a körülötte álló emberek véleményei. Ő tudta, nem tesz semmi rosszat, s így került közel Jézushoz.
Mi pedig hányszor mulasztjuk el megtenni a jót, vagy egy olyan dolgot, melyről tudjuk, Istennek tetszene, ugyanis félünk az emberek véleményétől…
Ez az egyszerű koldus járjon előttünk példával, hogy ne féljünk az emberek véleményétől, ha tudjuk, Isten ügyét segítjük elő.