2011. október 20., csütörtök

„Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.” /Lk 12,49-53/

Vajon milyen békéről és milyen széthúzásról beszél nekünk Jézus? Minden bizonnyal a megalkuvó békességről. Jézus, amint arról már elmélkedtünk, nem volt megalkuvó. S a mai evangéliummal minket is figyelmeztet: nem lehetünk megalkuvók. A békességet talán lehet, de sosem szabad bűnös eszközökkel elérni.
Ebből adódóan nálunk, keresztényeknél egyszerűen nem kaphat helyet a „hazudtam, de csak a békesség kedvéért” módszer. Sosem ismerhetjük el Macchiavelli elméletét, mely szerint a cél szentesíti az eszközt. A cél sosem szentesíti az eszközt. A jó cél érdekében sosem használhatunk fel bűnös eszközöket. A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja, hogy a jó cselekedet föltételezi egyszerre a tárgy, a cél és a körülmények jóságát (KEK 1755). Nem elég a jó szándék, a körülményeknek is jóknak kell lenniük.
S talán pontosan Jézus ezen szavaiért lesz széthúzás közöttünk, a családban is, mert az igazságot soha nem fogjuk felcserélni hazugságra, a megalkuvás békéjére. De Jézus példájára az igazság sosem a kárunkra, hanem mindig a megtisztulásunkra és épülésünkre szolgál majd. Ahogyan elhunyt püspökatyánk jézusi jelmondata is szólt: „Az igazság megszabadít titeket.” /Jn 8,32/