Ha most feltennék egy kérdést, kedves testvéreim, hogy „ki az Isten?”, talán mindenki tudna válaszolni. Hisz halljuk a szentmiséken, az evangéliumokban, vagy hallottuk régebben a hittanórákon a jobbnál jobb és tökéletesebb definíciókat. Ezeket talán el tudjuk mondani, de ez csak egy olyan válasz lenne, mint az apostolok válasza az evangéliumban: van, aki ennek, vagy annak tart…
De Jézus második kérdése már személyre szóló: Ti kinek tartotok engem? Ki vagyok én a ti életetekben? S ezt kérdezi ma tőlünk, tőled: Ki az Isten, ki vagyok a te életedben?
Szent Pió atya is megválaszolta ezt a kérdést. Minden bizonnyal szóban is megfogalmazta, de mindenekelőtt tettekkel – az életével bizonyította állítását: neki az Isten volt a mindene. Érte élt és érte, vele halt meg.
Ma az ő életpéldáját látva tegyük fel ne csak azt a kérdést, hogy kinek tartom az Istent. Hanem azt is: vajon az én életem miről tanúskodik? Ki nekem az Isten? Ne csak azt kérdezzük, hogy kinek tartom, hanem vajon úgy is néz-e ki az életem.
